Élet két gyerekkel...

A hazaérkezésünk szerintem jól sikerült. Míg mi Laccal Vencelt fuvaroztuk haza, anyáék vigyáztak Marcira, és sikerült úgy egyeztetnünk, hogy a bejárati ajtónál találkoztunk lenn a háztömb előtt. Marci fiam arcát sose fogom elfelejteni. Azt az örömöt, amikor meglátott! Na és mikor Vencelt meglátta.. azt a döbbenetet! :-) Szerintem el se tudta képzelni, hogy egy gyerek lehet ilyen pici! Igazából nem sok figyelmet fordított rá, az sokkal jobban érdekelte, hogy Vencel hozott egy csomó ajándékot, amit birtokba vehetett gyorsan. Én próbáltam visszatérni a normális kerékvágásba, szerencsére a második gyerek már nem okozott akkora fejtörést, jóval talpraesettebb voltam minden téren. Hiába, nem volt még olyan rég, amikor Marcinak kellett a köldökcsonkját ellátni, amikor őt fürdettük először ... Az első éjjeleken Vencel nagyon rendes volt, többé-kevésbé átaludta az éjszakát, de én ezt a sárgaságának tudtam be, mint utóbb kiderült, igazam is lett. :-)