hogy a babaillat márpedig sose múljon el! Szagolgatom a tappancsokat és hihetetlen, mennyire illatosak tudnak lenni a babák, minden különösebb púderezés nélkül is. Egyszerűen van egy olyan anyabódító illat körülöttük, amitől a szív majd szétreped a boldogságtól! Hogy lehet, hogy a sors olyan, hogy felnőnek, elmúlik az illat, és csak az anyaszív-anyaész emlékszik már rá, hogy mennyire finom volt...
Simogatom a pici kezeket és napról-napra arra jövök rá, hogy ki kell élvezzek minden percet, mert még egyszer már nagy valószínűséggel nem élvezhetem ezt a sok jó dolgot, Vencelen kell "kiéljek" minden vágyat, kétlem, hogy újból bele merünk vágni egy ekkora kalandba. Pedig mennyire jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése