2011. július 14., csütörtök

Több, mint 16...

.. nap telt el azóta, hogy egyhúzóban dolgozom. (voltam közben egy hét szabadságon hirtelen :) ) Húú .. hát ha eddig azt mondtam, hogy száll az idő, akkor most azt tudom mondani,  hogy szuperszónikus sebességgel közlekedik körülöttem, és repít magával is. Reggel és este van. Nem tudom, mit csináltam pontosan az elmúlt bő két hétben. Felkeltem, elmentem dolgozni, hazajöttem, játszottunk vagy csavarogtunk a gyerekekkel, este lett, L megfürdette őket és altatás. Kész. Ennyi egy nap és nem több. Ja, és még néha főzni is kell(ene), ha szeretném, hogy normális kaját egyenek ezek a gyerekek. Ők viszont magasról tesznek az egészre, éhségsztrájkot tartanak. Nem akarom azt gondolni,  hogy amiatt, mert nem vagyuk velük egésznap, hanem inkább annak tudnám be, hogy Papácskával sokkal jobb inkább játszani, mint enni. Mára oda jutottunk, hogy Papus "megzsarolta" Marcit, hogy ha rendesen ebédel, akkor megehet egy jégkrémet ebéd után. Pedig finomakat főzök ám, csupa kedvencet. Mellesleg ahogy hazaérek, egyből mind éhes, jobb esetben jönnek és ülnek a konyhaasztalhoz, rosszabb esetben csak a sírás-rívás megy, és nem tudom kitalálni, ugyan mi a szösz a problémájuk.

Ja, és igen, hát ki más pesztrálhatná őket, mint az apukám? Ő jelenleg az egyetlen mobilizálható lény a csapatban. Aztán fél 2-kor váltja az anyukám (ha dolgozós hete van), utána pedig vagy én érek haza, vagy L. Mikor-ki.

A munka? Nos, a munka ... nagyon-nagyon más, mint amit eddig bármikor végeztem. Nehéz beleszoknom. Új kollégák, új iroda, új feladatok. Aki az elődöm lesz, rendkívül aranyos, segít, ahol tud. Szavam nem lehet. Mégis bizony vannak reggelek, amikor úgy kelek fel, hogy rettentően izgulok, remeg a gyomrom az előttem álló feladatokra gondolva. Biztosan idővel ez el fog múlni, most azonban még nehéz elképzelnem ezt.

Aztán persze történnek új dolgok. Vettünk pl. egy új autót. Igen, a régi már nagyon-nagyon öreg és elhasznált volt, ennek ellenére minden gond nélkül elvitt bennünket bárhová. Egy kicst ütött itt, egy kicsit kopott ott, de a miénk. De csak jött a parancsszó: új kell! Hát jó, szépen lassan beletörődtem. Elkezdtünk nézelődni, tudván, hogy jövő februárig ráérünk a vásárlással, addig még élő műszaki van az előzőn. De szempillantás alatt beleszerettünk egy ugyanolyan márka ugyanolyan színű gyártmányába, és azonnal döntöttünk. Aztán amikor a miénk lett és először vehettük családostul birtokba, akkor jöttünk csak rá, hogy mennyire új és mennyire más a másikhoz képest. Csupa erő és fiatalság! Be kell lássam, hogy az előző valóban elavult már, bár nekem még megfelelne. Nyilván két autóra nincs szükségünk, így bármilyen fájdalmas is, búcsút fogunk tőle venni hamarosan.

Amit még nagyon nehéz volt nem észrevennem, az az, hogy a fotómasinámat bizony finom por lepte ... nem tudtam szó nélkül elmenni a dolog mellett, és rájönni, hogy mennyire régen használtam már. Azért készült pár kép mostanában

- a segítőkről, akik nélkül a házimunka már-már elképzelhetetlen

 
- az egymás közötti szeretetről, ami már soha el nem múlónak tűnik


- a bújócskáról, amit mindannyian nagyon élveztünk:

5 megjegyzés:

  1. Milyen drágák ezeken a képeken :-P
    Valahogy így éreztem magam azon a héten, mikor a messzimama itt volt, én meg sporttáboroztattam. Reggel az ő ébredésükkor elhúztam és éppen fürdésidő előtt értem haza, mondjuk a gyerekeim se nagyon voltak rosszul értem, messzimami mellett nem rúghatok labdába.
    Mit is mondja, élvezd a hétvégéket, és igyekezz kihasználni azt a kicsi alvás nélkül töltött időt velük :-)
    Ez a dolgozó nők sorsa... tényleg, és mikor jut még időd főzni? :-o
    Előre rettegek attól, amikor majd én is egy ilyen teljes napos munkába csöppenek.
    Minden jót!

    VálaszTörlés
  2. ... szerencsére tudok úszni, még ha nem túl jól is .. :)))

    főzés? Hátt... míg a fiúk fürdenek, addig valami nagyon gyorsat .. a héten meleg is volt, idő se volt, így ilyen bonyolult kaják voltak, mint pl. paprikáskrumpli (amit éppen anyukám főzött), bolognai spagetti, virlis lecsó, ma pedig menüztünk. Az egyetlen gondot Marci diétája jelenti, ahhoz kell mindent igazítani. Na, de mások is megoldották már, biztosan én is meg fogom, csak bele kell rázódni, nemigaz? :))

    VálaszTörlés
  3. Böböce! Ha ötletre van szükséged, tettem fel (neked) egy pár gyors-receptet a gasztro-blogomra. Teljesen allergén-mentesek, így bátran szemezgess, hátha megkönnyíti a mit-főzzek kérdést.
    http://www.cileekonyha.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  4. Nagyon aranyos vagy, be fogok kukucskálni. Szerencsére Marcim tényleg nem válogatós, és mivel a szója egyelőre maradhat, így nem olyan vészes a diéta tartása, még étterembe is el tudunk menni, ott is találunk a menüsoron neki való falatokat.

    VálaszTörlés