2011. május 21., szombat

A királyfikból békák lesznek!


Mielőtt azonban kifejteném az elméletemet, álljon itt egy fénykép bizonyítékul, hogy a kisbabák teljes mértékben átalakultak kisfiúkká a családunkban. Itt már kéremszépen csak FIÚK (igen, csupa nagy betűvel) laknak, akik önállóan, a saját kiságyukban, egyedül alszanak el, mindenféle rács és egyéb visszatartó erő nélkül.
Az egész úgy kezdődött, hogy Vencum befeküdt Marcika ágyába, és nem akart tágítani. "Én itt alszok!" Mondta L neki, nem lesz az úgy jó, az a Marci ágya. De csak nem boldogultak egymással, hát lett egy merész gondolat, hogy vegyük le az ágyrácsot Venci ágyáról. Kicsikém nem győzött ujjongani és örömködni, hogy neki is saját, külön bejáratú ágya lett. Meg is lett az eredménye. Sehogyan nem bírta rávenni magát az alvásra. Egy órán át altattuk felváltva, mire végül megunta, és "Anya, elmenjél!" mondattal kiküldött a szobájából. Kérdeztem: elalszol egyedül? Erre ő: ühüm! És 5 perc múlva aludt. Muszáj volt lefényképeznem, de vakut nem mertem használni, ezért ilyen rossz a kép:



Aztán eljött a másnap. Mivel semmi se volt biztos, nem akartuk lelőni a poént. De mivel a csillagok (és az időjárás) állása nekünk kedvezett, felpakoltuk magunkat és irány a fürdő. Kétszer se kellett nekik mondanunk, szedték is magukat gyorsan, fél 10-kor már indulhattunk is. Nagy volt ám az öröm!

Mennék én már, anya! Haladjatok már!

Marcim élvezi a vizet

Kicsit feltöltődünk, aztán ugrás újra a vízbe



A legjobb mégis a kültéri medence volt.

Egy kis finom mézeskalács kóstoló (isteni finom volt!)

Háromnegyed 1-ig voltunk, úgy néztük, hogy a fiúknak is pont elég volt ennyi a pancsolásból. Mondjuk fél órát se töltöttek a szárazföldön, szinte vízibékákká alakultak át, majdhogynem uszonyokat növesztettek, annyit pancsoltak. Még gyorsan elszaladtunk ebédelni, aztán Vencust már szinte félálomban hoztuk fel, pillanatok alatt elaludt. Marci ellenben egy percet se aludt egész délután. Nagyon csodálom az energiáját, hogy így kibírja!
Mondanom se kell, jól felsütött bennünket a nap. Hiába vittem magammal a naptejet, nem nagyon jutott idő a kenésre, egyszerűen nem értem őket utol. Természetesen én égtem le a legjobban, de már meg se lepődök. Szuper nap volt!

4 megjegyzés:

  1. Jók ezek a családi fürdős napok!
    Legyen nagyon sok hasonló.

    VálaszTörlés
  2. Jaj, nagyon élveztük! Remélem, még sok ilyen lesz! :)

    VálaszTörlés
  3. De jó nektek! Hátrányosabb helyzetű barátnők meg sikálnak, súrolnak... Jobb szeretnék a víznek azon az oldalán lenni.És még le is barnultál?!

    VálaszTörlés
  4. Na de nézd az előnyös oldalát .. míg nálunk csak a gyerekkéz-tapperolt falak maradnak, addig nálad fény és ragyogás ... na és persze tiszta festet falillat, amit imádok ... :)))

    Lebarnultam-e? Inkább leégtem, de nem kicsit ... így jár az, aki nem bírja a napot és kifekszik 10 (!!) percre napozni, úgy, mint tinikorában .. :)) (ugyanazokon a nyugágyakon, mert hát ugye nem cserélték még ki őket .. :))) )

    VálaszTörlés