2011. május 23., hétfő

Ha egy pörgés beindul ...

Ha már hétvége volt, simán kihasználtuk a lehetőséget az újabb kiruccanásra. Utunk csak Szegedig vezetett, a Hídi vásárba. Már jó pár hete elterveztük, hogy megyünk, csak azt hittük, hogy egy héttel hamarabb tartják, amikor L Finnországban tartózkodik. Mivel a csillagok állása azonban nekünk kedvezett, így a vásár is egy héttel később volt, L is megjárta a nagy utat, hát mehettünk. A felkelés kicsit "zajos" volt, a fiúk nyúltak az előző napi kaland után, mint a lángostészta. Nekem is volt még vasalnivalóm, nem nagyon tudtunk elindulni. Azért 10 órára csak összeszedtük magunkat. Engem rettenetesen frusztrál ez a tötyörgés .. azt szeretem, hogy ha elhatározunk egy célt, akkor abba az irányba haladjunk. Rühellem, ha "csak még ez" és "csak még az" akadályoz. De nincs mese, meg kell szokni, hogy nem vagyunk egyformák. Szóval elindultunk. Persze még tankolni is kellett. De végül csak elindultunk ... A híd előtt L a homlokára csapott. Kérdezem, mi baj? Ő: a babakocsit otthon hagytuk. Püffneki ... fordulhattunk vissza. Először volt egy kósza gondolatom, hogy hagyjuk otthon, de végül mégis úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk. (és milyen jól tettük ... ) Az út teljesen rendben volt, Újszegeden, a panelek között álltunk meg, hogy az autó se forrósodjon fel. Sajnos Venci egyből elfáradt, azonnal be kellett ülnie a kocsiba, pedig még 50 métert se mentünk. Aztán volt ott valami, ami mindkettőjüket érdekelte:


Persze egymást verték lábról, hogy ki játsszon vele. A híd többi része eseménytelen forró kemence simogatni szándékozással, üvegnyaklánc-csörömpöltetéssel, tologatós játék út közepén való tologatásával, mindenféle zenei hangszer kipróbálni szándékozásával és anya elől való elbújkálással telt. Mire átértünk a hídon, rendesen elfáradtak. L felajánlotta, h mi játszózzunk, ő meg elmegy az autóért. Azért Marcim gyorsan bekéredzkedett egy ugrálóvár-körre (ha már olyan fáradt volt, gondolom, felfrissülésnek szánta), addig viszont L se tudott menni, mert a két gyerek kétfelé volt a téren.


Miután nem kaptam agyérgörcsöt a gyerekek szanaszét rohangálásától abban a bő 20 percben, amíg L megjárta a híd két oldalát, megjutalmaztuk a fiúkat egy körhintával is (ha már majáliskor itthon csücsültünk).


Aztán jött - számomra - a nap fénypontja. Meki! Magunktól meg se tudom mondani, mikor voltunk ott, egyszer Rita barátnőmmel kajáltunk fényévekkel ezelőtt arrafelé. Na, most viszont jól bevásároltunk, ehettünk, ami csak belénk fért. A fiúk kaptak egy-egy gyerekmenüt játékkal, mi meg meg se tudom mondani, milyen menüt ettünk, de volt benne minden. Itt azért már elég fáradtak voltunk, a kép is bizonyítja ...



A nap másik fénypontjaként megajándékoztam magam egy kedvezményes ruhával a C&A-ból, majd elugrottunk lámpát nézni, de ott Vencus feladta az ébrenlétet (akkor már elmúlt 4 óra), és kidőlt. Úgy elaludt, hogy azt se vette észre, hogy áttettem az autóba. Marcikám is elszenderült hazafelé. Remélem, sikerült úgy kifárasztanunk őket, hogy két-három napig nagy délutáni szunyálások lesznek. Szép nap volt megint!

1 megjegyzés:

  1. Ismét irigylésre méltó kalandotok volt. Mi is készülünk ide minden évben, azután maradunk. De szeretném hallani élőben is az élménybeszámolódat, olyan jó a stílus! Fagyizzunk együtt!

    VálaszTörlés