Anyák napja 2011

Minden a terv szerint zajlott. Marcim nem lett beteg az elmúlt két hétben. Se orrfolyás, se láz, se hasmenés, se egyéb tünet. Jó volt azzal a tudattal menni ünnepelni, hogy a kisfiamnak volt ideje felkészülni a nagy fellépésre. Fél 5-kor kezdődött az ünnepség, L elvitt bennünket kocsival, hogy legyen idő mindenre. Felöltöztettem Marcit ünneplőbe, öltönynadrág, zakó, ing. Mikor kiejtettem a számon a szót, hogy nyakkendője is van, egyből nem tágított, míg rá nem adtam. Le se lehetett venni a nyakából. Sőt, még a haját is be kellett zselézni! Hiába, nagyfiam lesz hamarosan, úgy sejtem.

 

indulás előtt, teljes öltözetben .. :) 

Az ünnepség nagyon-nagyon kedves volt. A gyerekek aranyosak voltak, a műsor szerencsére nem az az anya-sirattató volt, inkább játékos, vidám. Jó volt látni, hogy egy évvel ezelőtthöz képest mennyit ügyesedtek a gyerekek. Marcikám imádnivaló volt. Azt a hibát viszont elkövettük, hogy még véletlenül se abba a térfelébe ültünk a teremnek, ahonnan Marcit könnyűszerrel láthattam volna. Sebaj, nyújtózkodással minden megoldható .. Maga az ünnepség nem volt hosszú, virág átadással együtt összvissz fél órát vett igénybe nagyjából. Éppen elég is ennyi, a gyerekek is élvezik, a szülőknek se hosszú. A végén egy nagyon szép verssel zárták (utólag rákerestem, Tarján Iza: A mindentudó az, mindjárt beidézem), nagyon-nagyon meghatódtam. Persze a szokásos pityegés az vele jár ...

 

(nyakkendő levétel szóba se jöhetett...) 

Jutalmul a fiatalember fagyizhatott egy nagyot, aztán beültünk mamival a Hagymaház kávézójába, ittunk egy-egy kávét (stílszerűen Dolce Vita nevűt választottam :) - nem okozott csalódást!) Aztán megérkezett Vencel is (Papussal csavarogtak, pipit etettek, játszótereztek), végül a délutánt Mamiéknál zártuk.

 

Eszik-iszik, egyedül tölti az üdítőt, fürdik a dicsőségben .. :))

Mi ketten, künn, teraszon .. 

 

A frissen érkezett Vencel kóstolja a csokifagyit 

Befejezésül még egy közös fotózás

Szép nap volt!

 

Az ajándékok

És a vers:

Tarján Iza: A mindentudó

Az én anyukám mindent tud:
süt túrós és diós batyut,
kocsit vezet, szőnyeget sző -
talpraesett, szép, okos nő!

Mosolyog, akármit csinál,
sok jó játékot kitalál,
varr nekem olyan szép ruhát,
hogy ámul az egész család,

Színes gyöngyöt fűz nyakamra,
Kezétől telik a kamra;
főz és befőz, sürög-forog,
neki öröm minden dolog.

Aki beteg, meggyógyítja.
Tudja, mi a titkok nyitja,
zöldborsót fejt és álmokat,
csillagok között válogat...

Jóságának nincs határa,
vigyáz cicára, kutyára,
tudja, melyik milyen madár,
virág nyílik, amerre jár.

Nem láttál még ilyen csodát:
semmiből is főz vacsorát!
Duruzsol csak, és varázsol,
manót húz ki a sapkából!

Ha sírok és megsimogat,
szeretete jókedvet ad.
Nem is érdemlem meg talán,
hogy tündér az édesanyám!