"Csajos" hétvége és díjeső ...

Ez a hétvége igazán "lazulósra" sikerült, hogy kellőképpen XXI. századian fejezzem ki magam.

Szombat: csajos klub! Nagyon-nagyon vártam, hiszen szinte ez az egyetlen olyan időtöltésem, amikor független lehetek, a gyerekekre L vigyáz (vagy a mamiék, ha leszervezem) és én ÉN lehetek végre. Akkor is, ha csak hallgatólag veszek részt a beszélgetésekben, akkor is ha akad valami nagyon fontos megosztanivalóm. Jó a "Csajok" között lenni, az idő úgy repül, hogy észre se veszem, már jönni is kell haza. Kell? Hát, azért a jó ízlés hazavezet, mert ennek a két kis lurkónak a fürdetése még mindig logisztikai kérdés is egyben, így egy embernek mégiscsak kétszer annyi meló, mintha egyikőnk besegít a másiknak. Amikor hazaértem, pont áztak a legények, de mikor megláttak, egyből ki akartak szállni a kádból. Hát így is lett, száradás és öltözés után egyből rohantak a karomba és ki se akartak jönni. Marcim legkedvesebb szórakozása most a régi Avon és Oriflame katalógusok illatos oldalainak szagolgatása. Ebből a játékból rögtön 4-5 kört is kerülni kellett, mert már annyira hiányoztam neki. Olyan édesek voltak, olyan jó volt hazajönni!

Ma délelőtt - miután a kiskorúak közel 9-kor keltek ki az ágyból - egy kis gyors takarítással múlattuk az időt. Utána szokás szerint anyáéknál ebédeltünk. Míg a kicsi a délutáni sziesztáját töltötte, én Jucus barátnőmnél töltöttem egy kerek órát, aki történetesen épp anyáék felett lakik jelenleg (pontosan úgy, mint gyerekkorunkban). Úgy érzem, ráfért ez a kis lélekmelegítő egy óra, nem túl jól mennek mostanában a dolgai. És hát mire valók a barátok, ha nem erre? Aztán a délután olyan jól sikerült, hogy 6 előtt keveredtünk haza. Fürdés-játék-fekvés a nap záróprogramja. Csak valamiért én nem vagyok álmos ...

Macus a héten két dologgal is meglepett, az egyik:

 Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Igazán jól esett egy olyan embertől kapni egy ilyen díjat, akit én nagyon nagyra becsülök és tisztelek. Nagy örömmel tölt el, hogy - bár ismertük egymást régebbről is - megismerhettem őt, mint embert. (Na ez nem lett valami értelmes mondat, de ő úgyis tudja, miről beszélek ...) Nagyon-nagyon nagy örömömre szolgált!

Szintén ő lepett meg a héten egy "Baráti ölelés" díjjal. Ezt is nagy tisztelettel köszönöm!

Igazából mivel én inkább írom a blogot, mint másokét olvassam (csakis idő hiányában!!!), illetve akiket olvasok, ők már mindannyian megkapták, ezért csak néhány embernek küldöm tovább. Ők pedig Lepkevár, Jutka (ő a másik énem része :) ), Kristina (akinek a zárt a blogja) és a Tűvarázsló Zsuzsa, mert mindig nemes cél mellé áll! Lányok, fogadjátok szeretettel!