Ma van a névnapom. Valahogy mostanában ez a dolog izgatott a legkevésbé. Amilyen elfoglaltak vagyunk mostanában, nem jutott eszembe. Csak amikor apukám reggel beállított a gyönyörű rózsacsokorral, akkor esett le a tantusz, hogy milyen nap is van. Nem gondoltam, hogy valaha ez majd így lesz. Gyermekkoromban már napokkal előtte számoltam az időt, vártam, kitől-milyen meglepetést fogok kapni. Mennyire megváltozott ez! Most inkább azon gondolkodom sűrűbben, hogy a gyerkőcök mit fognak kapni Mikulásra, Karácsonyra. Jól is van ez így...
A délelőtt beeső telefonoknak is nagyon örültem, olyanok is felhívtak, akikkel régóta nem beszéltem már! Nagyon jó volt!
Ja, és a nap fontos eseménye, ma Papus nélkül vagyunk. Elengedtem végre szegényt, hogy csinálhassa a maga dolgát is. Annyira szép ma az idő, és mondja az esőt, hadd veteményezzen, ásson, hiszen mindjárt itt a tél. Vencelem meg is hálálta nekem ezt a dolgot, délután fél 4-ig már háromszor aludt ma! Marcim persze ennek a szöges ellentéte (már miért lenne másképp), 3-kor ment el aludni nagynehezen. A délelőttöt csavargással töltöttük, vettünk a maminak ajándékot. Marcim sétált, Vencelt toltam. Hadd szokják ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése