Születés ...esemény, amely oly felkavaró, mint semmi más. Elemésztő fájdalomból előbukkanó mámor. Boldogság, mely életemet mindörökre megváltoztatja. Immáron már más lesz a fontos. Saját magam másodlagos lényként folytatom földi pályámat. Amikor belenézek az apró szemekbe, amikor a piciny ujjak szorítják az ujjam, már tudom, amit eddig is tudtam, hogy érdemes a holnapot várni...
2009. május 15., péntek
tanulok-tanulok..
Hogy mit is? Például élni két gyerekkel .. a tegnapi nap volt erre jó példa, amikor is szerettem volna a hivatali bürokrácia szűk ösvényén átrágni magam, és elintézni azokat az ügyeimet, amik még hátra voltak (pl. a szülési szabadságom elindítása, Vencel adókártyájának megigénylése, a zárójelentésem eljuttatása a háziorvoshoz). Normális esetben ez ugye nem tart sokáig. Na de két ekkora gyerkőccel kész kihívás! Gondoltam, egyedül nem is fog ez nekem menni, elhívom az apukámat segítségnek. Előre elárulom, nem volt elég a feladat teljesítéséhez! A fiúk gondoltak egyet, és Marci fél 9-ig, Vencel 10-ig aludt. Már jól indult a nap, de hozzá kell tenni, hogy még véletlenül se tudtak egy bioritmusban enni-aludni, így délután 5 óra volt (!!), mire összehangoltuk L-el a gyermekeink napirendjét. Ügyintézés helyett csak egy kis játszótér és séta fért bele, hiszen 7-kor már a fürdetést kell intézni. Ennyi is volt egy nap...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése