Egy nem minden szempontból problémamentes terhesség (genetikai tanácsadó, diabétesz, rövid combcsont értékek) végén már nagyon vártam, hogy megismerhessem gyermekünket. A megismerkedésünk viszont nem volt rövid, összességében 16 óra volt a folyamat, mire végre a kezemben tarthattam ŐT. Március 16-ra voltam kiírva, de sehogyan sem jelezte kicsikénk a megérkezés szándékát. Minden nap orvosi vizsgálat következett, de jele továbbra se mutatkozott. Mivel a cukorbetegségem miatt valamilyen szinten veszélyeztetett terhes voltam, az orvosom nem szerette volna megvárni, hogy magától meginduljon a szülés, így 22-én reggel befektetett a klinikára. Még aznap délután úgy döntött, lemegyünk a szülőszobára és megpróbálják megindítani a szülésem. Így is lett, este 7-kor leköltöztünk. Rámkapcsolták a ctg-t, ami periodikus időtartamban elég erős fájásokat mutatott. Azonban ez a fájástevékenység nem akart magától erősödni, így kaptam egy ún. méhszájérlelő tablettát, amitől remélték, hogy majd erősödnek ezek a fájások és megreped a magzatburok. Na a fájások erősödtek is, másfél percesekre sűrűsödtek, 70-80-as erősséggel, de a burok csak nem akart megrepedni. Így töltöttünk egy egész éjszakát. Mondhatom, kellemes volt. Reggel fél 8 után megérkezett az orvosom, úgy döntött, ő megrepeszti a burkot, aztán oxitocin infúzióval megszülünk. Minden a tervek szerint haladt, burokrepesztés után jöttek az IGAZI fájások, akkor már kellőképpen fáradt is voltam, viszont rendkívül gyorsan haladtunk, 3 óra alatt megszületett MARCELL TAMÁS nevű gyermekünk, 3640 grammal és 51,5 cm-el. Egyből a mellkasomra rakták, apa elvághatta - kis noszogtatás után - a köldökzsinórt és megkezdődött a mi családi életünk.
Marcell születése után röviddel
Az első közös családi fotónk
Azóta már eltelt több, mint 25 hónap, Marci fiunk rendkívül helyes gyerekké cseperedett :-), folyamatosan beszél, állandóan van mondanivalója.
Egy mostani kép róla:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése