A gyerekeim napja

Nagyon-nagyon jó volt, szinte délelőttől-délutánig a rendezvények körül sündörögtünk. Annak ellenére, hogy a nap nagyon nehezen indult, elég nyűgösek voltak, semmi se volt jó, utána belejöttek a gyereknap-fílingbe. Reggel Marci így kezdte: Anya, mikor lesz már gyereknap? Mondjuk neki: hát ma! Erre ő: akkor mikor megyünk az ugrálóvárba? De még egy-két órát várnia kellett, mire összekészülődtünk, de végül az is meglett. Volt minden, autótologatás:

Ugrálóvár majdnem minden mennyiségben (szerencsére délelőtt alig voltak, így nem kellett sokat várni):

(bocs az ingyenreklámért, ha a telószámot innen viszitek, légyszi kérjetek nekem egy kis bónuszt :) )

Színielőadás, amit Marcim számomra is meglepő módon kimondottan élvezett (az óvoda áldásos hatása ismét mutatkozik):

Játszóház, amit már tavaly is nagyon szeretett, de nyilvánvalóan sokkal jobban játszik már úgy a játékokkal, ami valójában a funkciója is lenne:

Mackókiállítás (Lepkevár, hallod?!) :)))

Vencim kicsit ült magasan is (Papus nyakában)

És a fiam kiapadhatatlan türelmének ékes bizonyítéka. Neki arcfestés kell. Egész nap nem volt olyan fontos, kivéve a legdélutánabb délutánon, amikor a legtöbben vártak a sorukra. Szegény L hajlandó volt beállni a sorba Marcival, potom közel másfél óráig. De Marci kitartott. Nem tágított onnan, egy ILYEN mintáért ... Arra már nem volt idő, hogy a néni az egész arcát kifesse. Marcim hát nyújtotta a karját, és kérte, hogy valami mosolygósat rajzoljon a néni neki. Hát ezt kapta. Annyira szeretem, hogy ilyen kis kiegyensúlyozott! :)))

Persze este mint a gipszelt kezűek, úgy fürdött, be kellett zacskózni, leragasztani, nehogy leázzon. 

Mamiéknál ebédeltünk, így én is kaptam valamit gyereknapra - nem kellett főznöm. Nagyon finom bőrös malackaraj sült zöldséges újkrumplival. Nagyon jó volt.

A képek minőségéért utólag is bocsi, a gépet elvittem, csak a memóriakártya maradt itthon. Nem lehet egy anya se tökéletes, különösen gyereknapon ..