Amiért nem írtam blogot mostanában ...

annak nagyon-nagyon egyszerű és prózai oka van. Nincs rá időm. Illetve ez így erős túlzás, inkább úgy írom, hogy nehéz úgy koncentrálnom a gondolataimra, hogy közben valamelyik a nadrágszárom húzza, vagy bebújik a hátam mögé a fotel és a kanapé közé és leshetem, hogy mikor nyom egy "nagyreset"-et a számítógépen. Aztán itt van újra - na nem az ősz - hanem a betegségszezon. De könyörgöm, miért kell mindig, minden kis takonykórt légcsőhuruttal befejeznie ennek a Marcigyereknek? Hát a szívem hasad már meg, hogy soha nem tudja abbahagyni a köhögést.
Amit már próbáltunk:
- antibiotikum
- orrcsepp
- orrkenőcs
- prospan
- stodal
- calcimusc
- kanalas gyógyszer
- nemírommilyencég aloe-s gyerekvitaminja és másfajta gyerekek vitaminja
- echinacea
- c vitamin
- spiropent (ez használna, csak a gyerek elviselhetetlen tőle)
- rectodelt és sedotussin (ezek is jók, de előbbit durvább, mellkaszörgős időszakokra tartogatom, utóbbit egyszerűen kivonták a forgalomból, csak azért, mert nekünk bevált)
- légtisztító
- illóolajos párologtatás
- luuf balzsam
- stb. stb, ami már eszembe se jut, valamint ezek kombinációi, és semmi, de semmi nem használ. Egyszerűen már ott tartok, hogy valóban lekenem disznózsírral és befolpack-ozom, aztán várom a csodát. Mellesleg - remélem, nem fogom elkiabálni - mintha mára javulna a helyzet. De ezt talán le sem írtam  ...

Na persze, a kicsi se maradhat ki belőle, de ő sokkal, de sokkal kisebb szenvedés árán túljut rajta. Egy kis orrporszi - jókat röhög a porszívó láttán, míg az orrába nem dugom - antibio, prospan, kálcium és már szinte meg is gyógyult.

Fentiekből kiderül, hogy az elmúlt másfél hétben a következőket csináltam:
- gyógyszeradagolás
- orrtörlés
- orrszívás
Felváltva, egymás után, naponta akár többször is. Igen, fárasztó. Főleg az, hogy látom, hogy szenvednek, megteszem, amit tudok, de a helyzet mégse javul. Ez visel meg legjobban. Attól viszont nagyon félek, hogy úgy járunk, mint annak idején Marcussal, hogy a kórházban kötöttünk ki 5 napra. Ezt nagyon nem szeretném.
Persze vasárnap is visszavittem doktornőhöz ügyeletre Marcit, torka-tüdeje-mellkasa teljesen rendben. Oviba azért ne menjen, mert többet hozna haza, mint amennyit bevisz, így itthon élvezzük egymás társaságát.

Egyébként nagyon jól elvagyunk, próbálom a mesenézést minél jobban lecsökkenteni. Általában reggel 7 és 7.30 között Marcim ébred, vackol mellém az ágyba. Első mondata: anya, tejecskét kérek! :) A második: Anya, mesét szeretnék! :) És mit tehetnék? Megyek, csinálom a tejet és bekészítek egy kis mesét. Legalább a kicsi kipiheni magát addig. Aztán miután a kicsi felébredt és kilustálkodta magát az ágyban, addigra a nagy is készen áll az aznapi csínytevésekre. Aztán délelőtt mindenféle dolgokat kieszelünk, hogy elteljen az idő, utána ebéd és pihenés. A délután már-már szokásos, de azért nehéz a figyelmet fenntartani főleg úgy, hogy most a játszóterezés se lehet program.

Hát, remélem, hamar meggyógyulnak. Ráadásul az utóbbi napok teljesen mások lettek, mint a többi, de erről majd még írok.

Addig is két kép a kis betegekről: