Marci és az éjszakai ügyelet ...

Ahhoz, hogy a baj megtörténjen, nem kell, csak egy pillanat. Röhej, közhely, de igaz.

Na kezdjük az elején. L-nek Finnországba kellett mennie 5 napra egy vevői probléma kijavítására. Hármasban voltunk 4 egész éjszakát. Nem is volt semmi gond, a gyerekek aranyosak voltak, jól (kisebb-nagyobb időszakokat kivéve) viselkedtek. Marci egyfolytában az apját hiányolta, meg kellett nézni a földgömb-labdáján és a Google Earth-on is számtalanszor, hogy hova ment az ő apukája és mikor fog visszajönni hozzá. Szombaton egész nap azt mondogatta Marcus, hogy majd jön haza ma este az apukája. Nem is volt hajlandó aludni, akárhogy próbáltam. Este 18.20-kor szállt le a gép, mire hazaértek, már 9 óra volt. A fiúk ébren várták az apjukat. Még azt az örömöt az arcukon! Nem tudtak betelni az apjukkal. Nekünk annyit hagytak, hogy egy puszit váltsunk egymással. Fél 11-kor tudtuk letenni a gyerekeket aludni, addig olyan volt a lakás, mint a méhkas. Mi éjfél után aludtunk el, de hát ez mellékes. :)

 Vasárnap minden a szokásos rend szerint alakult, mondhatnám, hogy semmi érdemleges. Örültünk egymásnak, élveztük egymás társaságát. Marci szokásához híven tegnap sem aludt délután, estére már jó fáradt volt, de még így is alig lehetett letenni aludni. Már fél tíz volt, mire az ágyig eljutottunk. Mivel péntek óta Bioparox-ot fújok, hogy az a nyamvadt légcsőhurut távozzon már belőle végre, ezt is most szerettem volna véghezvinni. És mivel olyan ügyesen tartotta és hagyta, szalad elújságolni az apjának. Amikor visszafelé jött az ágyhoz, megcsúszott a laminált padlón és az állát odacsapta az ágya széléhez. Felállt, és akkor láttam, hogy nagy a baj ... nagyon sírt szegénykém, a szájából egyszerűen ömlött a vér. Ami rögtön feltűnt az az, hogy az egyik fogát is kiütötte egy kicsit a sorból, azt gyorsan visszanyomtam, de a száját is beharapta és a vérzés onnan jött. Hihetetlen, mennyi vér tud kifolyni egy pillanat alatt. Szerencsére a csap alatt gyorsan elállítottuk. 

L-el gyorsan konzultáltunk, gyorsan levittem a mentőállomásra, mivel itt van egy lépésre. Felnőtt ügyelet volt, csengettem a csengőt. Kijött a mentőtiszt és a következővel fogadott, miközben a gyerek szája előtt a textilpelenka, és lóg a vállamon:

- Gyerekkel nem lehet idejönni! (talán még köszönt, de azért nem esküdnék meg rá...)

Erre én: 

- Ne haragudjon, nem azért jöttem, de a férjem, akinek jogosítványa van és vezeti is az autót, otthon vigyáz a kisebbre, mi meg átszaladtunk.

- Mentőorvos sincs, a kórházba kell menni az ügyeletre.

Erre én:

- Akkor mi legyen, menjek haza és hívjam ki a mentőket? Vagy addig vérezzen el a gyerek esetleg?

Erre ő:

- Hát azt azért ne, jöjjenek be.

Mondom én:

- Azért jöttünk, hogy megkérdezzem, be kell-e vinni az ügyeletre, össze kell-e varrni a gyerek száját, vagy hogyan legyen tovább?

Erre ő végre hajlandó volt egy pillantást vetni a gyerekemre, akinek az álla-szája még mindig a pelenkába volt csomagolva. Szerencsére addigra a vérzés valamilyen szinten már elállt. Rövid nézegetés után azt mondta:

- Úgy néz ki, össze kell varrni, menjenek be a sebészeti ambulanciára. Meg tudják oldani?

(Jééé, van rendesebb hangnem is??)

Mondtam:

- Meg fogjuk oldani, köszönöm szépen, viszont látásra.

Kifelé jövet Marci még mindig a kezemben, felhívtam anyáékat, hogy Papust küldje már át mivel Vencel már aludt, mi meg gyorsan felöltöztünk és irány a kórház. Ekkor már este 10 óra volt. 

Mondanom se kell, hogy a kórházban egy lélek se volt, tök sötétben mentünk át az udvaron, L világított a zseblámpájával, hogy lássunk egyáltalán valamit. Az ambulancián teljes csönd, mire rájöttem, hogy telefonálni kell  - gondolom az osztályra - és így jött egy orvos, aki megnézte az én nagyfiamat, aki úgy meg volt szeppenve, hogy sírni se mert. Ő úgy látta, hogy nem kell összevarrni, szépen be fog gyógyulni magától. A fogára nem tudott semmit mondani, azt mondta, ő nem fogorvos, menjünk gyerekfogászhoz. Mikor megemlítettem neki, hogy Bioparox-ot fújunk éppen, azt se tudta hirtelen, hogy az mire is való. Fentiekből remélem, jól válaszolt, és valóban nem kell összevarrni azt a tejfognyi kiharapás részt a fiam szájában. 

Ezek után félig-meddig megnyugodva hazajöttünk, Marci mellettem aludt az éjjel, de mivel már majdnem 11 volt, mire lerendeződtek a dolgaink, pillanatok alatt ment is az elalvás. Szerintem viszonylag jót aludt ...

Ez a fog kérdés csak nem hagyott nyugodni, még éjjel előkerestem a Dr. Spock könyvet, abban olvastam ugyanis még régebben, hogy vissza kell nyomni a kimozdult fogat és akkor visszanőhet. Újra megnéztem, és valóban ezt írta.

Ma reggel L-t elszalasztottam, hogy nézze meg, mikor van gyerekfogász, hánytól rendel. Azt mondta neki az asszisztens,  hogy 12-től mehetünk. A délelőtt gyorsan eltelt, gyereket ápoltam, a szája kétszer akkorára dagadt, tiszta véraláfutás, a foga a gyökerénél véres. Végülis anyáéknál ebédeltünk, evett rendesen. Nagyon nem akarózott neki menni a fogorvoshoz, de végül kötélnek állt. 3/4 1 körül értünk oda, orvos még sehol se volt. Szegény Marcim nagyon-nagyon meg volt szeppenve, két szót se szólt hozzám. Kérdezem tőle: Félsz? Erre ő: Nem. Erre én: Ideges vagy? Ő: Igen! :) Ééédesem ... hát még ha tudnád, anyád milyen ideges ...

És hát hogy is lehetett volna a párbeszéd az asszisztenssel, mint a következő:

- A kisfiú miatt jöttek?

- Igen, tegnap elesett és kimozdult a foga, azt mondták a sebészeti ambulancián az éjjel, hogy jöjjünk el megmutatni. (még szép, magamtól is elhoztam volna, de ezt már csak hozzágondoltam...)

- Melyik óvodába jár?

- A Kálvin téribe.

- Húha, az baj, mert az körzetileg nem ide tartozik.

- Hát hová?

- A Liget utcára. (azt se tudtam, van másik gyerekfogászat a városban ...)

- Ne haragudjon már, de az egyébként most hogy jön ide, hogy ő melyik óvodába jár? Nem szuvas a foga, nem fáj, hanem kiütötte és jöttem megnézetni egy gyerekfogorvossal.

- Hát jól van, de szűrésekre is oda járnak a doktornőhöz. Van TAJ kártyájuk?

- Igen, azt hiszem elhoztam.

- Akkor keresse elő és csinálok egy kartont, megnézi majd a doktornő, ha megérkezett.

Most akkor mivan??? Körzet van, vagy mi van? Adott egy gyerek, aki megsérült, adottak orvosok, akiknek az a szakterületük ami. Akkor hogy jön ez ide, hogy ő hova jár óvodába? 3 és fél éves, az óvoda 5 éves kortól kötelező. Én azt gondoltam, hogy ahol lakunk, ahhoz ez a legközelebb eső gyerekfogász, akkor oda viszem. Ennyi erővel már Szegedre is vihettem volna ... azt hittem, felrobbanok az idegtől!!!

Szerencsére a doktornő kb. 1-kor meg is érkezett a 12-kor kezdődő rendelésre. Megnézte, megdicsért, hogy milyen jól tettem, hogy visszanyomtam a helyére a fogacskát. Úgy látja, elég szépen rögzült. Egy-két hétig biztosan érzékeny lesz, addig adjak pépes kaját, utána ha mégis elhalna a fogacska, akkor ő felnyitja, de kihúzni nem kell valószínűleg.

Marcim úgy viselkedett, mint egy hős! Egy szó nélkül megmutatta a fogát a doktornőnek, semmi sírás, semmi hiszti. Készítettem is be neki 5 kis matricát, jutalomból gyorsan odaadtam neki, meg kapott a fogorvosnál egy kis füzetet a maradandó fogakról, azzal volt elfoglalva.

Azért megkönnyebbültem valamilyen szinten. Nem tudok túllépni azon, hogy TERMÉSZETESEN én vagyok a hibás, ha nem csúszós talpú zoknit adok rá, akkor nem esik el és nem töri össze magát ... emésztem magam rendesen ...