Vigyázat mély víz, csak úszóknak!

Hát, úgy tűnik, végleg elkezdődött ... már a második nap telt el. Vészesen gyorsan. Az első nap teljes volt, (majdnem) reggel 8.30 és délután 3 között voltam bent, ma pedig fél 9 és délután 1 között. Nagyon rossz és nagyon jó. Nagyon érzem a feszültséget még mindig magamban. Sok a bizonytalanság bennem. Érzem, hogy ha a tudás birtokában leszek, képes leszek a feladatot megcsinálni, csak még nagyon-nagyon sok a fekete lyuk. Egyfolytában próbálom felszívni a tudást, olvasom a törvényeket, tájékozódom. Próbálom kiismerni az intézmény sajátosságait, a "másmilyenségét" az eddigi sajátoméhez képest. Mert más, és ez így van jól. Ahány ház, annyi szokás. 

Egyébként tényleg nagyon jó. Végre nem a tévézés és a mosogatás a fő gondolatmenet, hanem lehet egy kicsit az agytekervényeket tornáztatni. 

Egyébként tényleg nagyon rossz. Nagyon hiányoznak a gyerekek. Cserébe viszont nagyon hálásak, szuperül elvannak a nagyszülőkkel, csodásan érzik magukat. Bezzeg én nem érzem úgy, hogy ők jól vannak, mindig azt gondolom, hogy nagyon hiányzom nekik, de szerencsére tényleg nincs erről szó. Vagy mégis? Tegnap még megfejeltük a napot azzal, hogy a pulmonológussal - még a múlt héten - aljas, előre megfontolt szándékkal lebeszéltünk egy időpontot Marcimnak egy kontrollra (a jövőről addig még mit sem sejtve), és munka után még Szegedre is át kellett ruccannunk. Mikor mentünk a gyerkőcökért és Vencelt valamiért a 40 fokban nem akartam magammal vinni, teljesen zokon vette. Hozzáfogott sírni, átkarolta a nyakam és egyfolytában azt kérdezte: "elviszel, elviszel?". Hát mit tehettem volna? Mentünk együtt. Szakadt belőlünk a víz, de semmi se számított. A gyerekek aranyosak voltak, a kontroll után még egy gyors vásárlás (szójás joghurt - anya, ez nagyon rossz!), fél 9 után értünk haza este, de ők még akkor se fáradtak, még játszani akartak. Bezzeg az anyjuk ... én fürdöttem elsőnek, aztán uzsgyi az ágyba. Mondanom se kell, hogy aludni nem tudtam rendesen, mert már a másnapi dolgok foglalkoztattak. Szóval már jó lenne egy jót aludni ...

A joghurtra visszatérve .. mennyire megörültünk L-el, hogy találtunk a csokis-vaníliás pfújderossz puding után gyümölcsöset is szójásban. Annyira sokat nem szeretnék szóját adni a gyermeknek, de a rizses mindenfélétől feláll a hátán a nemlétező szőr is, így néha ki kell pótolni. Persze 800 ft körül mozgott a 4 db, de hát mit nekünk költségek!!! Ma reggel bontom lelkesen, erre a válasz: anya, ez nem jó! Anya, ez rossz! Na, kisfiam, a hasadra kötöm, ha nem eszed meg, kiadtuk érte a rengeteg pénzt, tessék megenni! - Szegénykém ímmel-ámmal megette a 3/4-ét, de több sehogyanse ment le. Sebaj, este újra próbálkozunk! Újbóli sikertelenség ... Vencu meglátta: puuuudiiiinggg!!! Hát mivel neki meg mindegy, csak kaja legyen, elkezdte kanalazni. Mi már titkon örültünk, hogy végre elfogy ez a méregdrága jószág, erre megszólal: Anya, mi eeeeez???? És sajnos neki se kellett. Pedig nem olyan rossz az íze .............