A szabadidő értékes eltöltésére szerencsére vannak jobbnál-jobb programok, és ha még az időjárás is mellettünk van, akkor aztán miénk a világ. Így volt ez a hétvégén is, szerencsére jó idő volt, tudtunk menni, csak menni kifelé ... a városban tartották a "Makó Expo" nevű rendezvényt, amiről a szerény véleményem az az, hogy egy felesleges pénzkidobás (édes városom, kérlek ne sértődj meg ezért, de én akkor is ezt gondolom), egyedül a hozzá társuló programok teszik rendezvénnyé ezt az összejövetelt. Nem tudom, a kiállítók számára mennyire jövedelmező esemény ez, én mint laikus, nem sok fantáziát láttam benne. Mindegy, volt körhinta, sok játék, lufi, kürtőskalács (egy vagyonért), vattacukor és egyéb anyapénztárca-szomorító felesleges vackok. Szerencsére a fiúk leginkább a játszótérnek lekerített területen érezték legjobban magukat, így nem kellett folyamatos vitákba bonyolódnunk semmirevaló holmik miatt. Szombaton vittük L-t is magunkkal (vagy ő vitt bennőnket?), és míg én a Caramel koncerten próbáltam
(Évi: ha a linkre kattintasz, megnézheted, miről maradtál le :)) )
Az egész délután csodálatos volt, találkoztunk blogcsajokkal és csajklubos csajokkal is :) (Limara, Macus, Fevi, Timi és a meg nem említettek), szóval eltelt a délután rendesen. Utána még szomszédékkal leültünk kicsit a Korona teraszán, a fiúk megittak egy-egy sört, mi csajok ásványvizet, üdítőt, kávét. A gyerekek játszottak. Jó volt, na .. íme a bizonyíték:
Vencelen itt még csak a kakasos nyalóka nyomai látszanak, később aztán
ledörzsölte magát a térkővel, de annyi baj legyen ...
Vasárnap L tett egy rövid kiruccanást Finnországba, üzleti céllal. Marcim sehogyan se tudta megemészteni, hogy ő nem mehet az apukájával, ennek hangot is adott (úgy, hogy az egész lépcsőház hallotta - visszajelzést is kaptam :) ). Szerencsére volt egy lehetőség, hogy hétfőn elmenjünk a gép elé, így kirándultunk kettesben egy jót. Marcimnak is jót tett, megértette, hogy apa milyen messzire utazott, és hogy nagyon-nagyon fárasztó lett volna számára egy ilyen út. Az anyagiak említését sehogyansem értette meg, hiába célozgattam rá. ... :)
Pár fénykép a kirándulásunkról:
Nagyon várja apát ...
Itt már unta is kicsit a várakozást .. (késett a gép, ezért több, mint egy órát vártunk rá)
A nagy "betöltés" :
Távolabbról is ...
Meg kell valljam, én is élveztem a kirándulást, még sose adatott meg a lehetőség, hogy repülőn üljek, se az, hogy repülőteret lássak. De mint tudjuk, ami még nem történt meg, az ezután fog, egyszer az én időm is eljön. Nagyon szép a repülőtér, bár én valamiért nagyobbra számítottam. Ami a lényeg volt, Marci nagyon élvezte, a hazaút azonban már gyötrelmesebb volt. Nem volt már kihívás, láttuk a repülőket, apa is előkerült, szóval elég erősen unatkozott, és fáradt is volt. Persze mikor hazaértünk, az egész csapat új erőre kapott (Vencire anyáék vigyáztak addig), este 10-ig ágyba se lehetett dugni őket.
:-)
VálaszTörlésElég sűrűn látlak benneteket a főtéren, babakocsit tolva, Marci a nagyfiú meg melletted sétál.
A Hunyadin rád is köszöntem reflexből, aztán rájöttem, hogy vajon honnan a búbánatból tudnád, ki vagyok :-D
A reptér biztos nagy élmény volt! Én felnőtt fejjel repültem, de nagyon-nagyon élveztem!
Szép napot és minden jót!
Ildikó
Hát akkor gyere már oda légyszi, mert én meg olyan hülyének érzem magam, hogy nem tudom, kik vagytok ... :))))
VálaszTörlésAmikor rám köszöntél, visszaköszöntem? :))))
Szép napot nektek is!
Annyira látszik az aggodalom a fiatalúr arcocskáján,hogy legszívesebben ölbe kapnám! Azonban tegnap kiderült: jobb,ha ilyennel nem próbálkozom nála. Hogy tud nézni!
VálaszTörlésNem, csak erősen csodálkoztál, ki lehetett az az elsuhanó nőalak :-)
VálaszTörlésMajd leszólítalak, de ne lepődj meg! :-)
Oké, nem lepődök meg, csak mondd, hogy tudod, együtt blogolunk :)))
VálaszTörlés