Heti híreink ...

Az utóbbi néhány napról nagyjából fogalmam sincs, mivel töltöttem el. Pontosan ezért lenne jó blogot írni, hogy az emlékek megmaradjanak. Majd amikor nagymama leszek (egyszer, valamikor sokára, nagysokára ...) és az unokáimnak mesélem, hogy miként telt az apukájuk gyerekkora, a szenilitásom se akadályozhasson meg abban, hogy minden részletre kiterjedő kisregényt adhassak elő nekik.

Tehát ott tartottam, hogy L-nek születésnapja van. A 25-ét a szomszédasszonyommal tortagyártásba fullasztottuk. Konyhai statisztika (panelkonyha, a kevesebb képzelőerővel rendelkezők kedvéért, 10m2): 3 gyerek, 2 őrjöngő háziasszony, 2 viszonylag jól sikerült torta. Ízre mindenképpen. Állagra az egyik is, a másik kevesebb sikerrel. A fiúk természetesen MINDENBEN benne voltak, beleértve azt is, hogy amikor Edina elfordult, Dani sikerrel beleöntött egy fél pohár vizet a sikeresen kikavart harmadik 5 tojásos piskótába... Ezen az apróságon túllépve a következő torták készültek:

Ez a torta egyáltalán nem az én érdemem, kizárólag a tetején lévő hab feltételében segítettem, hogy szebb legyen. Ügyes voltál, Edina!

Aztán jött az én tortám, azaz L tortája. Miután tortát-tortára eszünk, kérdezte, hogy lehetne-e, hogy valamilyen sós tortát süssek neki, pl. spagetti tortát. Ha-ha! Aztán szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy talán azt azért meg tudnám csinálni, persze édes variációban. Sütöttem egy 10 tojásos piskótát, a krém TücsökBogár Párizsi krémje lett. Persze elszúrtam, ugyanis arról elfelejtkeztem, hogy kellene hozzá tejszín. Aztán megláttam a hűtőben egy komplett fél literes főzőtejszínt. Nagyon megörültem, gondoltam majd ez jó lesz! Hát nem. Valószínűleg ez lehetett a hiba, de a krém nem állt össze. Azaz olyan "kétkomponensű" maradt, nem tudok jobb szót, a finom kakaós folyós rész nem akart összeállni a margarinnal, akár hányszor kavartam össze. Nem tudtam jobbat, szűrőkanálba öntöttem az egész krémet, hagytam lecsöpögni és utána a maradékot kentem a tortába. Az íze egyékbént hibátlan volt, és így a tortát se áztatta el az a folyós valami. A díszítéssel megszenvedtem, hogy hogy legyen spagetti alakú, próbálkoztam tésztagéppel (ráragadt), krumplinyomóval (elhajlott :) ), végül Edina ötlete alapján fokhagymapréssel. A szószt mézeskalács-írókából csináltam rá, hígabbra hagytam, ételfestékkel színeztem. És lőn, sikerült! Ilyen lett:

 

Tesztelem: 

 

 A vége ez lett:

Közben esett egy "kevés" hó is (kb. 20 cm állt a légkondin), amit a fiúk élvezettel hánytak a fürdőkádba:

Mikor Marcim meglátta, hogy mennyi hó esett, megszólalt: Anya, ne menjünk szánkózni!!! Hát kössz, egy gonddal kevesebb ... :)



A hét már-már kivételesnek is mondható, Marcim többé-kevésbé jár óvodába is, bár 3 nap után ismét folyik az orra, de már úgy vagyok vele, hogy ha nem lázas, akkor hadd menjen, annyira szeret oda járni.
Volt óvodai farsang is. Marcikám kitalálta, hogy ő rénszarvas lesz. El nem tudom képzelni, honnan találta ki, de nem tágított ... Na, gondoltam veszek anyagot és megvarrom. Miután bevásároltam, kiderült, hogy a jelmezkölcsönzőben biza van rénszarvas-fejdísz és lovacska ruha, aminek kombinációja már-már tökéletes! Hát padlógázt adva rohantunk érte. Ezer helyen kellett összeöltenem, hogy Marci méretére passzoljon, szerintem nagyon csinos volt benne:

 Persze Vencel is felpróbálta:

Állítólag jól sikerült a buli, de végül Marci a felső részt nem volt hajlandó magára húzni, mert az olyan "lovacskás", ő meg rénszarvas. Ja, volt egy kis sértődés is, mert Andika óvónéni ki akarta festeni az arcát, ő meg nem engedte, de aztán feloldódott és jól érezte magát.

Nagyjából ez az elmúlt bő másfél hét összefoglalója.