2011. 02. 23. - 37.

Mondom én, hogy ez egy szülinapos időszak nálunk. A legkedvesebb férjecském, L ünnepli ma a születésnapját. Bulit majd a hétvégén tartunk, ezért a mai ünneplés meglehetősen szolidra sikerült. Szívemben annál bensőségesebb volt. Megleptem őt egyik kedvenc írójának (Douglas Adams) könyvével (mellesleg a sci-fi-vel sose fogok azonosulni, de ha ő szereti, a polcon elfér ...). Megfőztem egyik kedvenc ételét - bolognai spagettit, sütőben összesütve. Ünnepeltünk, csöndesen, meghitten. Ültünk a kanapén, a fiúk az ölünkben és beszélgettünk. Jók ezek a pillanatok, nagyon szeretem őket. Aztán megsült a vacsi, közben kopogtattak az ajtón. Megérkeztek anyáék egy üveg pezsgővel. Koccintottunk. Szép délután volt, azt mondom.

A torta is körvonalazódik bennem, de végleges formát természetesen majd csak ezután kap, egyelőre ötletelek. Várom, hogy mit fog szólni hozzá, szerintem "ütős" lesz.

Persze hogy az örömbe egy kis üröm is vegyülhessen, a fiúkat ma elvittem a doktornőnkhöz. Már tegnap reggel köhécselni kezdett Marci, Venci meg még mindig ugyanott tart a köhögéssel, ezért délutánig úgy döntöttünk, elvisszük őket az ügyeletre. De vajon minek vittük el? Diagnózis: Marcinak halványrózsaszín a torka, holnapra tuti piros lesz. Vencelnek inkább nem ír semmit, mivel nem ő az orvosunk, fejezze be ő a kezelést, ha már ő kezdte el. Igyanak kálciumot. Hát jó. Ma reggel irány a mi orvosunk. Diagnózis (kb. 1 óra várakozás után): Marci torka nem piros (garantáltan a két C-vitamintól van, amit tegnap adtam neki), Venci tüdeje tiszta. Doktornénink kis hezitálás után mégis felírta nekik az antibiotikumot, nehogy elfajuljanak a dolgok. Én meg nem merem nem beadni, nehogy középfül-gyulladás legyen belőle megint, azt nagyon nem akarnám. Szóval újra hármasban vagyunk itthon ... szeretem az ilyen napokat, főleg, amikor Marcimnak is jó a kedve és nem bántja okkal-ok nélkül a testvérét!