A tegnapi szülőiről (ja igen, tegnap megvolt életem harmadik szülői értekezlete!!) úgy jöttem haza, hogy Marcim egyik barátja beteg. Szegényt elég gyenge immunrendszerrel áldotta meg a sors, többet van otthon, mint közösségben. Nem mintha mi panaszkodhatnánk.. Jó tudom, kicsi még, erősödni kell, nagyobbak között van, ők már edzettebbek, stb. Csak hát az ember várja a csodát. És mit tesz a sors, éjjel már L mondja, ez a Marci biztos beteg lesz, szortyog az orra. Szuper! Magam is meglestem, és valóban! És akkor még kb. hajnal 1 volt csak. 4-kor már mellettem feküdt az ágyban, mert kb. félóránként hívta az apját egy kis szeretgetésre. Persze reggel 7-kor, mikor menni kellett volna az oviba, akkor aludta a legjobbat, tátott szájjal kiterülve feküdt mellettem. Nem volt szívem elvinni. Annyira azért nem beteg, orra folyik, nem lázas, de akkor is.. olyan rossz éjszakája volt. Szóval most a héten oviszünetet csináltunk, biztos ami biztos. Legalább a többiek se lesznek betegek tőlünk.
Ja, szülői értekezlet: semmi különöset nem tudtam meg, Marcim végre kiscsoportos lett, 11 középsős jár a csoportjukba és 14 kiscsoportos. Januárban jön 3 új kisgyerek, akik minicsoportosak lesznek. Szuper ez az integrált nevelés, csak győzze az ember ésszel felfogni, hogy akkor most ő mikor-hova tartozik. Az óvónők terveznek tavaszra egy nagyobb, igazi buszos kirándulást, lesz bábszínház is. Na persze a szülők is kaptak feladatot: nagyobb önállóságra szoktatni a gyerekeket. Hát, ez lesz csak a feladat! Marcim nem jeleskedik ebben, de majd próbálkozunk. A remény hal meg utoljára ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése