Fülledt nyár ...

Pont ilyen nyári este volt. Forróság és meleg szél. A fiú jött, ahogy már sokszor, de ez az este különleges volt. A lány izgult, mert ilyen még soha sem történt vele. Ahogy a fiú befutott a motorjával, a lány tudta, ez az este felejthetetlen lesz számára. Elindultak. A forró szél a lány hajába kapott. A fiú egyre nagyobb gázt adott, a lány nem félt a motoron, erősen kapaszkodott. Irány a folyópart. Késő este volt már, senki se járt arra, csak a fiú és a lány. Megálltak. Sokáig semmi nem történt. A csöndet vágni lehetett közöttük, csak a feszültség érződött. A lány izgult, a fiú várt. Aztán megtört a csend, beszélgetni kezdtek. Halkan, suttogva. Élvezték egymás társaságát. A titkot, ami csak az övék volt. Az érzést, ami összekötötte őket. Olyan volt, mint még senki mással. Fülledt, forró hangulat volt, az idő szaladt a fiú mellett, a lány repült a boldogságtól. A folyópart csendjében lettek egymáséi. Újból a hallgatás költözött közéjük. De ez már más volt, megnyugtató, lelket összefonó, együtt hallgató. Aztán ismét megesküdtek, hogy ilyen több soha nem lesz, ez nem fordulhat elő. A fiú, aki mindig odavolt a lányért, felültette a lányt a motorra. A lány még erősebben szorította a fiú derekát. Úgy sejtette, hogy ez az utolsó alkalom. A forró szél követte őket hazáig. Aztán a fiú elköszönt és elment. A lány meg ott állt és nézte, ahogy a motor egyre távolodik, majd eltűnik. Csak a vágyak maradtak ...

... azóta ha fülledt forró szél fúj, a lánynak eszébe jut az az egyetlen és megismételhetetlen éjszaka, ami akkor mindent megváltoztatott.