2011. április 24. - Vencel, és az ő ajándéka

Blogot írni időigényes dolog. Egyre inkább észreveszem ezt. Nekem ehhez nyugalom kell.  Nem mintha túl irodalmian fogalmaznék, és minden egyes mondaton percekig gondolkodnék, de azért szeretem, ha ide, és csak ide kell koncentrálnom. Ez pedig ritka esemény mostanában. Igen, Marci megint folyamatosan itthon van, de erről majd később ...

... a mai nap azonban fontos mérföldkő életünkben. Kicsi Vencelünk pontosan ma kettő éves. Gyönyörű kékszemű tündérem úgy nő fel közöttünk, mint akit húznak. Egyik nap jön a másik után, ő meg csak nő és nő. A szemünk előtt lett a magatehetetlen kicsi csomagból öntudatos kisfiú. Folyamatosan beszél, mindent ért és mond. Mondókákat tud, arckifejezésekkel manipulál (nem csak velem szemben műveli eme tehetségét, hanem előszeretettel alkalmazza minden ismerősünkön, akik ezért eltökélten a lábszárát akarják csipkedni :) ), érzelemmel vitázik. A legjobban mégis a gondolkodásmódját szeretem. Azt, ahogy a játékokkal manipulál, ahogy a tárgyakat használja, ahogy a tényeket kombinálja. Sokszor szinte látom a gondolatait, ahogy játszik. Állandóan agyal, kombinál. Dolgokat összetesz és helyesen használ. Ha odafigyel, tízig elszámol. Lépcsőn feljön egyedül. Szalad. És tegnap - mindenkit megelőzve - ő adott ajándékot nekünk. Már néhány napja próbálgatjuk. Délelőttönként le-levettem róla a pelust. Erre tegnapelőtt már kezdte, hogy ő délután is a bilibe szeretne pisilni. Hát jó .. ezt a tegnapi napra oly magas fokra fejlesztette, hogy kizárólag a délutáni és éjszakai alvására kapott pelenkát. L levitte őket kicsit motorozni tegnap délután, és nem adott rá pelenkát (még jó, hogy nem vettem észre, garantáltan üveghangú visításban törtem volna ki, hogy mitképzel ...), és nem történt semmi "baleset", ügyesen pisilt szabadtéren is. Valami csodálatos élmény ez nekem, még emlékszem, hogy Marcival többször futottunk neki ennek a dolognak, mire sikerrel jártunk. Ezzel most nem azt szeretném írni, hogy innen az út már egyenes, de a szándék és az akarat már megvan, és ahogy őt ismerem, ez csak egyre jobb lesz. Hátha bejön a tippem ..

Persze buli is volt, tortasütés is. Persze minél jobbat szeretne az ember, annál kevésbé sikerül. Sokat gondokodtam, milyen tortát is adhatnék a kicsikémnek. Aztán tegnapelőtt villant be az ötlet, hogy a porszívó a kedvence, csakis porszívó lehet a tortája. A megvalósítás azonban már nem volt ilyen egyszerű. Beleadtam apait-anyait, de egyáltalán nem voltam elájulva a végeredménytől. Összességében azért jó kis nap volt, jókat ettünk-ittunk, játszottunk, jól éreztük magunkat.

Vencelem: nagyon boldog születésnapot neked Kicsim!