2011. március 22 - Négy - avagy Marciposzt

Marcell ... meddig töprengtünk a névválasztáson .. Mindenképpen tudni szerettem volna annak idején, hogy ki lakik odabent, hogy már idejekorán a nevén szólíthassuk. Aztán félidőben megtudtuk, hogy kisfiú lesz az első trónkövetelő a szívünkben. Attól a pillanattól kezdve jött a tanakodás, hogy mi legyen. Végül Tamás név mellett döntöttünk. Pár hét után rájöttünk, hogy a választásunk mennyire rossz döntés volt, hiszen a névnapja vagy a születése előtt egy-két héttel lenne, vagy karácsonykor és annak környékén. Hát nem szerettünk volna kitolni vele, így tovább kutattunk. Így esett a választásunk a Marcell névre. A Tamást viszont megtartottuk, mivel mindkettőnk számára nagyon kedves név. Így lett ő Marcell Tamás.

10.45-kor született meg. Ma valahogy erősebben élt bennem az emlék, mint az év többi napján. Jó volt újra felidézni a pillanatokat. Érdekes, hogy a fájdalomra magára még csak hírből se emlékszem, a szép emlékek kitörölték az agyamból. Csak annyi maradt, hogy fájt, nagyon-nagyon fájt. És nagyon kimerítő. 16 hosszú óra ... de megérte, mindenek felett.

A friss születésnapos ebből ma mindössze annyit érzékelt, hogy reggel - miután az ágyban összebújva néztük kicsit a tévét - közöltem vele, hogy ma csak azt csinál/csinálunk, amit ő szeretne. Azt ehet, azt ihat, amit csak akar. Nem élt vissza a helyzetével, csodás napot töltöttünk együtt. Volt benne minden. Persze a délutáni alvásra valami miatt nem tudtam rábeszélni. Este eljöttek anyáék egy kis ünneplésre, pár szendvics várta őket, és együtt idéztük fel újra a nagy napot. A nagy ünneplés, tortával, ebéddel már a hétvégén megvolt, mert anya a héten dolgozik, így csak most tudtuk összehozni. Apósomék betegsége miatt távol maradtak, így az ünnep kicsit üresre sikeredett, de majd kárpódolódok :) valahogy.

Az újabb tortakölteményem (mindenféle nézetből):

Fújja, fújja az ünnepelt:

Belülről:

 A mai napja pedig volt egy kicsit álmodozós, kora reggeli:

 Tévé előtt étkezős - csak azért, mert ma mindent szabad...

 Sőt, a számítógépet se kímélte:

 De elfoglalta magát az ajándékaival is. Kapott gitárt, mert azt kért a születésnapjára,

 és Anna-Peti-Gergőt, mert mostanában nagyon szereti

 A nap végét pedig jól megértemelt pancsizással zárta, és fél 10-kor szerintem kb. 2 perc alatt kidőlt.

Arra viszont sehogy se tudtam rávenni, hogy menjünk le, hiába volt csodálatos az idő (pont, mint születésekor), mert nem akart kimozdulni itthonról. Hát akkor legyen úgy ...

Hát így ünnepel egy igazi négyéves!

KISFIAM, NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!