Alkotó délelőttöt tartottunk

Miután - az égieknek (és a lóerős gyógyszereknek) hála - a szimpla fekvésnél sokkal jobban érezzük magunkat, a gyerekek úgymond nem férnek a bőrükbe. A szobafogság azért még uralja a közhangulatot, de legszívesebben a falat már kirúgnák, annyi erő van bennük. Emlékszem, pár nappal ezelőtt még mit nem adtam volna egy kis egymás pofozásáért, vagy a "nem" - "de" párbeszéd unásig való hallgatásáért. De most hogy ez az idő is bekövetkezett, inkább elfoglaltuk magunkat. Pogácsát sütöttünk! Marcim egyébként is szereti a konyhai kalandozásokat, sőt valamelyik nap egyenesen megkért, hogy vegyük elő a szakácskönyveket, mert ő nézegetni szeretné. Hát ennek sikerrel ellenálltam a délutáni alvásra való tekintettel, de most eljött az ő ideje.

Így sikerült:

Nagyon jól múlattuk az időt, nagyon élveztem, ahogy szaggatták a pogácsákat, gyúrták-nyújtották a tésztákat. Persze mindkettő gyorsan ki is dőlt ebéd után ...