2011.02.21 - 65.

Igen, ez egy ilyen szülinapos hónap. És a sorozat még nem áll meg. A mai nap viszont csakis apukámról szól, 65 éves lett! Isten éltessen, Apukám!

Igazából a "bulit" szombaton már megtartottuk. Gőzerővel készültem az ünnepre, a tortakészítés ismét az én feladatom volt, amit mindig örömmel vállalok. Minden torta egy újabb kihívás. Tavaly kezdődött ez a szerelem, egyre több és több szerszámmal szerelem fel magam, hogy jobb és jobb művet alkothassak.

Mivel az apukám mindene a kiskert, ezért ehhez kapcsolódva készült el a tortája, ami ilyen lett:

 

Nagyon sok volt vele a munka, és a szomszédasszonyom felajánlotta a segítségét, amit örömmel el is fogadtam. Egész pénteken alkottunk.

Zárójelben írom, hogy ez amolyan "állatorvosi torta", az összes létező hibát, amit elkövethettem, azt el is követtem. Pl. beleöntöttem a tepsibe a nyers piskótatésztát úgy, hogy nem tettem alá fóliát, hanem szépen kivajaztam, mintha kapcsos forma lenne. Aztán elvágni is katasztrofálisan sikerült, máskor mindig sikerül az is. A krém se állt úgy össze, ahogy szerettem volna, a zseléhez sok vizet öntöttem, így nem kocsonyásodott meg. Stb. stb .. a legjobb az volt, hogy a fondant alatt elfelejtettem levajazni a tortát, így az oldala nem lett szép egyenletes, és minderre abban a szent pillanatban rájöttem, mikor ráterítettem a fondantot a megtöltött piskótára. Akkor már értelme nincs leszedni, mert a krém összekenné csak a fondantot. Hát így maradt. A szeretetemet sütöttem bele. Viszont nagyon nagy sikere volt, és ez kárpótol mindenért.

A fiúk ismét vittek ajándékot. Persze kapkodva készült ez is, észre se vettem, hogy a keret üvegén van egy védőfólia, amit elfelejtettem lehúzni. Csak már délután vettem észre, ezért a fotók is így készültek.

A nap lényege az volt, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat! Még egyszer nagyon boldog szülinapot Apukám!