Anya kukázik ...

A cím alapján ez egy vidám hangvételű beszámoló is lehetne, amikor azon nosztalgiáznék, amikor süldőlány-koromban L a kocsiban található összes felgyülemlett szeméttel együtt a lakáskulcsomat is kidobta a dinnyehéjtól roskadozó szemeteskonténerbe, hogy aztán fél órán át kereshessük, mire megtaláljuk. De sajnos nem ilyen vidám dolgokról fog szó esni ...

Már annyit, de annyit mondták, hogy soha semmit nem szabad elkiabálni. Sőt, álmomból felébresztve is tudom ezt a mondatot, de azt gondoltam, egy láztalan-hőemelkedéstelen éjszaka után minden simán fog menni. A hétfői nap ment is simán, Marci reggel ovi, a szokásos tempóban a nap, délután mentem érte Vencussal. Délután-estefelé kezdett gyanús lenni a hője: naná, hőemelkedés, majd 38 fok ismét. Reggel ugyanez. Oké, nem várhat az orvos magára, induljunk. Ismét Papánk segített (szegény, biztos baromira unhat már bennünket), a gyerekeket biciklire raktuk és indulás. A doktornőnél ismét ezren, sőt még annál is többen. A rendelés vége előtt 10 perccel még vagy 5-en előttünk, ha nem többen. Persze Marcimat majdnem lasszóval kellett megfogjam a rendelő előtt, hogy be tudjam tuszkolni a gyerekorvosi váróba. Aztán tíz perc sírás és hiszti keverékével próbálta értésemre adni, hogy neki a doktornő újból szurit fog adni. Nagynehezen meggyőztem, hogy erről reményeim szerint szó sincs, ellenben a torkát és a mellkasát-hátát szokásához híven meg fogja nézni. Mire sorra kerültünk, már egészen jól elfelejtkezett magáról, de végül mikor bementünk, újra visítani kezdett. Aztán hagyta, hogy a doktornő megvizsgálja, talán belátta, hogy minden alkalommal nem áll ott élesre töltött fecskendővel. Miután a nyirokcsomói fél-fél pingponglabda nagyságúak, ismét Sumamed Forte antibiotikum mellett döntött a doktornő. Aznap későn jutottunk a nap végére, meg szintén minimális hőemelkedése volt, illetve - nem önmagyarázásképpen írom (vagy mégis?) - a gyógyszer faramuci beadási módjára való tekintettel (evés előtt egy, utána minimum két óra elteltével ... egy naponta 5x étkező gyerek esetén ez hogy valósítható meg????) aznap elmaradt a gyógyszer belövése. Reggel ezzel kezdtük a napot, miután az étvágyuk a nullával volt egyenlő. Délután már láttam, hogy folydogál a bal füle, pontosan az, amelyik perforált december elején. Estére továbbra is a 38 fok környékén jártunk, de ekkor már Vencus is kezdett köhécselni. Csütörtök reggel úgy döntöttem, csak megmutatom a doktornőnek Marcimat, mert ráadásul úgy kelt fel, hogy a szeme is tiszta váladékos volt, be voltak ragadva. Gondoltam, kötőhártya-gyulladással még tudjuk fokozni ezt a jóságot. Hát igen ... Tehát ismét gyerekorvos, de most Marcim állapotára tekintettel megkértük apát, hogy autóval szaladjon már el velünk, ne kelljen a levegőn tologatnom őket. Így is lett. Fél 11-re értünk oda (az a rendelési idő hivatalos vége ugye ...), továbbra is 5-6-an előttünk. Vártunk. L tiszta ideg volt, mert munkája tenger. Mondtam, menjen vissza dolgozni, majd jelentkezem, ha végeztünk. Negyed 12-kor jutottunk be a rendelőbe. Vencel torka tűzpiros, antibiotikum, Marcinak kiegészítjük fül- és szemcseppel a kezelést. Kérdeztem, felmenjünk-e a fülészetre. A válasz: ha befogadnak még ma, jó lenne. Hát felmentünk. 40, azaz negyven perc várakozás után jutottunk be. Akkora mázlim volt, hogy felhívtam L-t, hogy mostmár hamarosan sorra kell kerüljünk (akkor már elmúlt dél, a gyerekek étlen-szomjan, cumi és egyéb szórakoztató eszköz nélkül), jöhet értünk. A legcsodálatosabb pillanatban érkezett, épp mi kerültünk sorra, így nem kellett két gyerekkel bohóckodnom egyedül a rendelőben. Lefogós-leszorítós-visítós vizsgálat eredménye: bal dobhártya ismételten perforált. Halleluja! Mellesleg az orvos elég "furcsa" hangnemben tájékoztatott, hogy vajon észrevettem-e, hogy ez az antibiotikum nem hatott, ezért azonnal dobjam el (2.400 forint ... nem számít.. ), helyette másik (Suprax), és maradhat (miután rákérdeztem) az a fülcsepp, amit a gyerekorvos felírt. Hát innen indul az egyik kálváriánk, ugyanis most naponta ötször kell csepegtessek a szemébe-fülébe a fertőzés miatt, valamint háromszor az orrába, hogy ki is tudjon ürülni rendesen.

Ezen dolgon felbuzdulva úgy felmérgeltem magam, hogy a maradék Sumamed-et kihajítottam egy jó erős dobással a kukába. 

De a történet túl szép lenne, ha itt véget érne. Vencelem szedi tegnap este óta az antibiotikumot, de ma reggel úgy nyitottunk, hogy sírva ébredt 8 után pár perccel. Amikor bementem hozzá, láttam, hogy tiszta izzadt a kis haja és a pofija tiszta vörös. Hát igen, lázrózsás volt. Megmértem, 39,2°C. Irány a hűtőfürdő+kúpozás. Étvágya persze semmi, csak iszik, iszik és iszik. (Még ez a szerencse!) Gyors egyeztetés L-el, mivel ma délutános is az orvosunk, vigyük el egy újabb mellkas-tüdő hallgatásra, nehogy tüdőgyulladássá változzon ez a valami. Doktornő ráhallgatott, egyelőre minden relatíve rendben, Cataflam-ot adjak az antibiotikum mellé, ha így maradna, hétfőn mellkasröntgen, labor. Nagyon-nagyon remélem, hogy erre nem fog sor kerülni. A rendelőben persze nem bírtam ki, kifakadtam és elmeséltem a kálváriámat a fülésznél, mire a doktornő válasza az volt, hogy nagy kár volt kidobni azt a gyógyszert, ez jóval erősebb antibiotikum, kimondott középfül-gyulladásra van kitalálva, nyugodtan maradhattam volna annál. A fene se gondolná, hogy egy szakorvos szavát felül kellene bíráltatni! Ezek a dolgok nagyon fel tudnak idegesíteni!
Persze Vencel délutáni alvása is nyúlfarknyi volt, és csak anyánál jó (meg mamánál!), este is magas volt még mindig a hője, most kúppal+harmadik hűtőfürdővel valamennyire lement.

És hab a tortán, hogy tegnap reggel óta én is vacakul vagyok, gyanítom pontosan ugyanaz a bajom, mint a fiúknak. Még az is előfordulhat, hogy meglátogatok egy orvost ... még meggondolom. Persze délután kitúrtam a kukából a Sumamed-et és beadtam Marcimnak. Mostmár gyógyuljanak!

(halkan teszem hozzá, hogy egy-két órával ezelőtt L is elkezdett köhögni .... szép hétvégénk lesz, úgy sejtem ...)