Álmodom

Volt egy hosszabb időszak az életemben, amikor az éjszakák arra voltak jók, hogy beájuljak végre az ágyba, és az oly közelinek tűnő reggeli gyerek-ébresztőig próbáljak valamennyit pihenni. Az álmoknak esélyük se volt beférkőzni az agyamba. Most viszont egyre több az érdemi pihenés, így hát egyre többet és többfélét álmodom...

... álmodom, hogy szülök még egy gyereket. Természetesen lányt. Mert mindig is vágytam egy kislányra is. Meg három gyerekre. Látom magam, ahogy vajúdok újból, és egy könnyű szülés után a karjaimban tarthatom a kislányomat. Aztán felébredek, és rájövök, hogy mennyire jó két kisfiú anyukájának lenni, és hogy minden valószínűség szerint már sose fogom a szülés élményét újból megtapasztalni. Félig irigykedve, félig vágyakozva nézem a háromgyerekes szülők életét. Csodálom őket, amiért ennyi energiával rendelkeznek. Aztán mindig jön az érzés, hogy én valószínűleg nem lennék rá képes. Nyilván, ha a sors mégis úgy adná, hogy születik még egy gyerekünk, meggyőződésem, hogy akkor teremtene hozzá elég erőt és magabiztosságot is.

... álmodom, hogy utazunk. Csodálatos tájakon járunk, tengerpartokon sétálunk, a gyerekekkel rúgjuk a homokot. Árnyas fák tövében hűsölünk, kagylót gyűjtünk, sokat nevetünk. Aztán felébredek és rájövök, hogy ez még egy jó darabig csak álom marad. Valóságban egy pici nyaralás ha belefér, már nagyon boldogok leszünk. Bizony volt jó pár év, amikor nem jött össze. Aztán jött L, és utána egycsapásra megváltozott minden. Volt olyan év, amikor négyszer is eljutottunk pár napos pihenésre. Aztán jöttek a gyerekek sorban, és megint nem olyan volt. Itt a következő nyár előttünk, már tervezni kellene. Még bármi előfordulhat...

... álmodom, hogy a múltból egy férfi felhív, és szerelmet esküszik. Örök szerelmet, ami újra elemészt majd bennünket. Az első gondolatom az, hogy hogy is tehetnék ilyet. Semmi, de semmi nem tudna rávenni. Aztán felébredek és rájövök, hogy ez az álom nem annyira álom, hanem bizony valóság volt. A semmiből jelent meg és esküdött, hogy kellek. Úgy jelent meg Ő, mint tiszta nyári égen a mindent elsöprő vihar. A miértjét jelenleg nem értem, az értelmét nem látom, a jövőjét nem tudom. Nagyon szeretem L-t, ő úgy kell nekem, mint a levegő. Nélküle semmi lennék. Hogy is dönthetnék másképp? Egyáltalán mitől merülne fel bennem egy szemernyi kétely is?

Miért van az, hogy az élet új és újabb dolgokat sodor elém? Hol a jövő kísért, hol a múlt. Egyszerre csüggeszt és bátorít. Élvezem a sors ezen játékát, kell ez nekem. Segít a jó úton maradnom. Az álmok nem hazudnak ... ugyebár.