Venci "szemre esik", szegedi csavargás és túlságosan rövid hétvége

Röviden mindent elmondtam. Ez volt, így ahogy leírtam, csak nem ebben a sorrendben. Kezdem az elején:
Csütörtökön L kivett egy napot, Marcit letettük reggel az oviban és irány Szeged. Vencus szemészeti kontrollja következett, ahol kiderült, hogy a régi állapotát hozza, azaz egyelőre nem kell szemüveg, márciusban kell visszamennünk, illetve ha látunk bármi azonnali eltérést. Ennek örömére irány a belklinika, hogy az én orvosommal is konzultálhassak. Javaslatára hamarosan egy szív ultrahangon veszek részt egymás megnyugtatása végett, utána találkozunk. A nap egyébként egyszerűen csodás, felemelő és katarktikus volt. Venci jó kisfiú volt, a hírek bíztatóak voltak, tudtunk sétálni is a belvárosban egy kicsit, vásárolgattunk, jól eltöltöttük a napot. Olyannyira, hogy Papus hozta el Marcit az oviból, anyáékkal töltötte a délutánt, mi 6 körül értünk haza. Ja, még egy szolid közös éttermi ebéd is belefért! Úgy éreztem magam a nap végén, mint akit kicseréltek!

Na de másnap ... már délután volt, mikor Vencum egy laza mozdulattal lefejelte Marci ágyát. Azaz "leszemelte", mert pontosan a szemét verte oda Marci ágyának a keretéhez. Naná, hogy üvöltött, mint a sakál, én meg néztem, hogy hány foga tört ki, mennyire ömlik a vér a szájából. Miután nem találtam meg a "hiba forrását", de még mindig nagyon sírt, kerestem tovább és akkor láttam meg a repedést a szeme sarkában. Azt hittem, be kell vigyem a sebészetre összevarrni. Végül elállt a vérzés magától, de nagyon lila és fel volt neki dagadva rendesen. Úgy sajnáltam a kis lelkét ... de persze ott voltam, láttam, rászóltam és mégse tudtam megakadályozni. Ilyenkor az anyai lelkiismeretem furdal rendesen.

És végül a hétvége, ami úgy telt el, mint egy szemvillanás. Már szinte meg se tudom mondani, hogy mit csináltunk. Ja, dehogynem! A fiúk a szombat délutánt a mamánál-papánál töltötték, mi meg L-el közösségi lépcsőháztakarítást végeztünk. Közben dolgozom egy falvédőn Marcim szobájába, azt szabtam-varrtam, de persze nem készültem el. Ma viszont a már-már megszokott program: délelőtt egy kis takarítás, ebéd anyáéknál, lustulás délután és gyerkőcök korai fektetése, mert Marci egy percet se, Vencel meg kerek 1 órát aludt délután.

Jöhet a jövő hét, amibe megint sokmindent kell sűríteni: apeh, üveges, hogy csak a legjobbakat említsem ... :)