Hát az úgy volt, hogy tán igaz se volt ... ugyanis szombaton gyerekek nélkül töltöttük a napot! Marcim akart menni papájához-mamájához, és ezt a kicsi se hagyhatta szó nélkül. Amikor Papus megjelent, és elkezdtek öltözködni, olyan földhözverős-levegőtnemvevős hisztibe kezdett, hogy ő is menni szeretne, hogy megsajnáltam. Megkérdeztem, hogy elvállalják-e őt is. Hát persze ...! (Mi mást mondhatott volna???:) ) Így vitte őt is. Persze biciklin, mert most ez a sláger. Marci (!) elöl, a kicsi hátul. Mert Marci ebből nem engedett ...
Mi meg ezen felbuzdulva nagytakarításba-mosásba kezdtünk, utána L kolléganőjénél töltöttük a délutánt, délután szedtük össze a csapatot. Kimentünk a Hagymafesztiválba, amit kb. 20 perc alatt meg is jártunk. Miért van az az érzésem, hogy az ilyen rendezvényeknek semmi értelme? :) (Nekem már megint nem jó semmi...)
A vasárnapi nap már-már szokásosnak mondható, ebéd anyáéknál, délután lustálkodás.
És hát hétfő .. újra ovi. Marci reggel: "Anya, én nem akarok menni oviba!" Nem lepett meg túlságosan, de azért öltözött és mentek. Utóbb kiderült, valami mégiscsak lehetett a levegőben, mert óvónéni szerint is nyűgös volt egész nap, meg szerintem is, miután délután simán sípcsonton rúgta "csak úgy" az apját. Az meg majdnem levegőt se tudott venni egyrészt a fájdalomtól, másrészt a meglepődéstől.
Tegnap meg magunk voltunk Vencussal kettesben. Kiélhette magát az ajtó ki-becsukdosásával, porszívó húzogálásával, mert nagyon más se érdekli jelen pillanatban. Megértem én, elfoglalt dolog közel 17 hónaposnak lenni. :)
Csak egy megjegyzés: ha én gyerek(ek) nélkül lehetnék a férjemmel,tuti, hogy nem takarításba fognánk. Igaz, mi hét közben most távol vagyunk egymástól....
VálaszTörléshát jól van, nekünk ebből a szempontból előnyünk van ... :))))
VálaszTörlés:))
VálaszTörlés