Születés ...esemény, amely oly felkavaró, mint semmi más. Elemésztő fájdalomból előbukkanó mámor. Boldogság, mely életemet mindörökre megváltoztatja. Immáron már más lesz a fontos. Saját magam másodlagos lényként folytatom földi pályámat. Amikor belenézek az apró szemekbe, amikor a piciny ujjak szorítják az ujjam, már tudom, amit eddig is tudtam, hogy érdemes a holnapot várni...
2010. július 23., péntek
Hoppá-hoppá ... Vencus elindul!
... már csak egyetlen nap .. minden a feje tetején ... csomagok-zsákok-pakkok mindenütt. Így néz ki egy négytagú család egy kerek nappal életük első közös kirándulása előtt. Mert hát négyen még nem voltunk soha-sehol ezelőtt. És erre mi történik? Az én pici Vencelem, akinek eddig eszébe nem jutott a négykézlábazáson túljutni, most megérett a dologra és egyik lábát a másik után rakosgatva elkezd lépegetni a csomagok között! Soha jobb helyen! Néhány bizonytalan, de önálló lépés ez, amit ha jól sejtem, hamarosan több is követni fog! Szerintem egyébként azért választotta ezt a napot erre, hogy a nagy csomagolásban kapjam már végre fel a fejem és rájuk is figyeljek egy kicsit!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése