Amikor összefolynak a napok

Az utóbbi napokban semmi, de semmi extra nem történt. Talán pont ezért érzem úgy, hogy reggel van meg este, semmi más. Anya szabadságon van, sokat vagyunk együtt. Amikor a nap véletlen kisüt, és a 23 foknál neadjisten melegebb van, akkor délutánonként - vagy jobb esetben Marci egész napra - kimegyünk a kertbe, a gyerekek kicsit játszanak, hintáznak, a nagyok beszélgetnek. Egy-két kerti munka is elvégzésre kerül, bár az örökös sár megnehezíti a rendes termesztést. Az a minimális fokhagyma is, amit apukám vetett, jó részben kirohadt. Ilyenkor kapizsgálom azt, ami ott fenn északon történt az elmúlt hetekben, amikor is emberek évtizedeken át végzett munkája válik pár nap, pár óra alatt semmivé. Vajon az ő lelkükben mi lehet?