Születés ...esemény, amely oly felkavaró, mint semmi más. Elemésztő fájdalomból előbukkanó mámor. Boldogság, mely életemet mindörökre megváltoztatja. Immáron már más lesz a fontos. Saját magam másodlagos lényként folytatom földi pályámat. Amikor belenézek az apró szemekbe, amikor a piciny ujjak szorítják az ujjam, már tudom, amit eddig is tudtam, hogy érdemes a holnapot várni...
2009. november 10., kedd
Hozzátáplálás, ó de csodás! :-)
Nos igen, Vencellel elérkezett ez a mérföldkő, hogy egy teljes étkezést kiváltsunk gyümölcs-zöldségpép valamelyikével. Hmm... hát a múlt hónapban már adtam neki ezt-azt, volt módja a fiatalúrnak kísérletezgetni az ízekkel, így bátran vágtam bele az etetésbe. Van itt minden, alma, barack (még nyárról raktam el a fagyóba), banán, cukkíni .. hoppá! Zöldségek! Miután már jó ideje csak gyümölcsöt adtam neki, elérkezett a zöldséges hozzátáplálás. Hát mondhatom, nem arattam osztatlan sikert, sőt! Rettentően el van keseredve, ha zöldségevésre kerül a sor, így minden alkalommal kéznél kell tartanom egy kis gyümölcspépet is, hogy megvigasztaljam a kis érzékeny lelkét. Azért nem adom fel, jövőre már a csurgatott szalonnás kenyeret kell enni, nincs mese! :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése