A Fordulat Napja

Hát, nagy napra virradtunk! Vencel ma egyedül, fejét önállóan megemelve, egy gyors mozdulattal hátról hasra fordította magát! Csak néztem nagyot, mert eddig nem ment egyedül, de egyszercsak mégis! Hát egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Már sejtem előre, hogy így jön a többi is. Egyszerre lesz jó és rossz dolog, hiszen a babázástól egyre távolabb kerülök majd, de kárpótolnak majd gyermekeim világ-felfedező próbálkozásai. A nap egyébként semmi különöset nem tartogatott ezen kívül, délelőtt főztem, délután lenn voltunk L kollégáival a Maros-parton egy kicsit beszélgetni. Voltak gyerkőcök, egyik neveletlenebb volt mint a másik. Ezt most nem elfogult szülőként mondom, hanem kész tényként, miután másoknak is ez volt a véleménye. Annyira érdekes volt, hogy az én Marcim is csak nézte őket, hogy hogy viselkednek. Ilyenkor gondolom azt, hogy mégiscsak jó úton járok, amikor a hiszti, dacolás az ajtón belül lezajlik, az utcára pedig kimehetünk nyugodtan. Ma tehát megint tanultam valamit.