Kirándulás

Gondolkodtunk egy darabig, hogy hogyan legyen a halottak-napi szervezés. Végül úgy döntöttünk, az lesz a legbiztosabb, ha szombaton elmegyünk anyósomékhoz, vasárnap pedig elintézzük itt a környéken a dolgainkat. Na persze L elfelejtett anyósomnak szólni, hogy megjelenünk majd. Erre péntek este kérdeztem rá természetesen. Ezek után arra bíztattam, hogy már ne szóljon, megyünk meglepetésnek. Így is lett. Reggel korán bepakoltuk a fiúkat, koszorút, mécsest az autóba és irány! Vencim fél úton aludt. Mikor odaértünk, a lelki "balanszom" kiegyenlítése érdekében meglátogattunk mindenféle hiper- és szupermarketeket. 11 körül végeztünk Szolnokon, mikor kiindultunk a szülői házhoz. Marci nagyon édes volt, ezen a rövid úton elaludt. Ez a kis pihenés pont arra volt jó, hogy a temetőbe ne tudjak bemenni, mivel Vencel is szundítóra vette magát. Egyedül L ment be tehát, én meg kint merengtem az idő múlásáról. Viszonylag gyorsan végzett, így mehettünk mama-nézőbe. Mondanom se kell, mennyire meglepődtek! Nagy volt az öröm, hogy megjelentünk. Marci kb. 30 perc alvása tökéletesen jó volt arra, hogy nem volt fáradt, tudott az unokatesókkal játszani. Vencim édes volt, egy nyikk nem volt a száján, csak délutánra fáradt el, mert nem tudott rendesen aludni. Aztán sikerült végül kinn a kocsiban bealudnia, több mint egy órát pihent. A hazaút is édes volt, mindkét gyerkő pihent még kicsit visszafelé.

Az út jó kis kikapcsolódás volt mindannyiónknak, a szomorú emlékek mellett is nagyon jól éreztük magunkat.

Fél év

Drága Vencelem! Fél éves lettél! Valójában nem tudom, mivel telt el ez a hat hónap. Ha néhány szóban meg kellene határoznom, hogy mit csináltam az elmúlt fél évben, a következőket mondanám: szoptattam, szoptattam, szoptattam, pelenkát cseréltem, etettem, dajkáltam, altattam. Ja, néha tévét néztem, blogot írtam, netet böngésztem. Magammal és a férjemmel keveset törődtem, a gyerekekkel annál többet. Próbáltam békét, harmóniát, napirendet vinni a hétköznapokba. Sokszor kifakadtam, türelmetlenkedtem, de mindez értetek volt, fiúk!

A fél évvel ezelőtt történtek csodálatos emlékké halványultak, a fizikai sebek már régen begyógyultak. Az a pár hónapnyi lelkiismeret-furdalás, amit az első időkben éreztem, szintén kevésbé fáj. Szeretlek, kicsi Vencelem!

A leg szembetűnőbb fizikai változás a hozzátáplálás megkezdése volt. Valójában 1-2 héttel ezelőtt már elkezdtük, mert kezdtem unni a két-háromóránkénti 80-90ml-es szopizásokat. Megismerkedhetett Vencelem egy kis almával, barackkal, körtével.

Sajnos a féléves szülinap megünneplése nem sikerült, mivel időm nagy részét az anyáék titkos-szuperbulija tölti ki. Ezen a napon Erika segített nekem főzni, reggel 10-től este fél 9-ig dolgoztunk a konyhában, és még utána fejeztem be a dolgainkat ... 

31

Megint eltelt egy hónap ... ami szembetűnő változás az előző hónaphoz képest, hogy Marci nagyon önálló lett. Már nagyon vártam ezt a pillanatot, amikor megérti, hogy ő legalább akkora helyet foglal el a szívemben, mint Vencim.

Szinte egyik napról a másikra nekiállt és egyedül vetkőzik, egyedül próbál öltözni, egyedül mos kezet, egyedül jár pisilni. Csak az önálló evés nem megy még, de kitartó vagyok...

A következő nagy nap

Egyik eseményből a másikba csöppenek. Nem nagy újdonság, megszoktam már, hogy pezseg körülöttem az élet, szerintem baromira unatkoznék, ha egy nap nem tervezhetném már a következőt előre. A jelenlegi "prodzsekt" :-) a következő: 25-én lesz anyáék negyvenedik házassági évfordulója és én egy nagy, titkos bulit szeretnék szervezni. Eziránti igényemet már kifejeztem anyának nyáron, aki nem állhatta, majdnem alámszervezett, mert nem nyilatkoztam, hogy kiket akarok meghívni. Szóval valamennyire be volt avatva a dologba legnagyobb sajnálatomra. Nagyon sok napot töltök azzal, hogy weboldalakat böngészek, finomabbnál-finomabb kajákat keresgélve. Természetesen olyanokat, amelyek könnyen, gyorsan elkészíthetőek, hiszen két gyerek mellett nem egyszerű az élet.

Ennek örömére ezen a napon átmentünk Szegedre Erával, hogy kicsit szétnézzünk hozzávalók ügyileg. Annyira nem szeretem, hogy ebben a városban csirke combon, szárnyon, háton, nyakon stb.. meg sertésnek hasonló alkatrészein kívül elvétve találok hozzávalót, ráadásul elérhető áron. A tervem fácánleves volt. A Metro-ban természetesen kilószámra álltak a fácánok, csak az áruk enyhén hajmeresztő volt, így inkább letettem annak vásárlásáról. Maradt tehát a dilemma, hogyan tovább, mi legyen az ebéd .. megvettem mindenféle húsokat, marcipánt, egyebeket, bár még nem tudtam, mit fogok alkotni ... a gyerkők jól elfáradtak, Vencus összepisilta magát rendesen, így meg kellett állni Eráéknál, hogy átöltöztethessem szegényt.. kalandos nap volt, fél 7 körül értünk haza.

Gyógytorna kontroll

Még 13-án történt a dolog, csak az időrendiséget nem akarom összezavarni. A gyógytornásszal beszéltük múltkor, hogy egy hónap múlva szeretné Vencelt látni. Megkértem anyát, hogy egyeztessen már vele, mikor lenne neki jó a dolog. Ez a nap volt alkalmas. Persze az eső ömlött, L vitt el bennőnket autóval, szétáztunk volna odáig, ha babakocsival megyünk. A helyzet nem változott, a lemaradás a bal oldalán továbbra is mutatkozik. Fejlődni szépen fejlődik a Vencim, de sajnos jogos lesz a gyermekneurológia nov. 2-án. Vegyes érzésekkel fogadtam a dolgot, valahol tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni, de titokban reménykedtem, hogy mégis azt mondja, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Annak viszont nagyon örülök, hogy se a gyerekorvosra, se az ortopédusra nem hallgattam, és elvittem őt tovább. Ki tudja, mi lenne velünk...

Ablakcsere - második felvonás

Szombat reggel 9-kor megjelentek a munkásemberek, elkezdődött itteni lakásunk második nagyberuházása (a tavalyi konyhacsere után). Persze a reggelünk azzal telt, hogy pakoltunk a szobákban összébb, hogy a bútorok között hozzáférhessenek az ablakokhoz. Marci az első fúrásnál: "Anya fölvegyél!" kiáltással elvonult, így Papus jobbnak látta, ha ő elmegy itthonról addig, amíg be nem teszik az ablakokat. Vencel a szokásos 20 percét úgy átaludta, hogy az sem zavarta, amikor a fúrót a betonba mártották. Az összes ablak cseréje 3,5 órát tartott. Fél 1-kor már nem volt itt senki, csak a maguk után hagyott rendetlenség. Foghattunk hozzá takarítani. Azonban a történet itt nem állt meg. Az ablakokat csak betették a helyükre, de se párkányt, se redőnyt nem lehetett rátenni, mert kötni kellett a rögzítőanyagoknak. Vártunk ... hétfő délután megjelentek újra, két ablakon tudták betenni ezeket, utána jött egy hatalmas vihar, félre kellett tenni az egészet. Csütörtökön sikerült véglegesre befejezni a munkát. Rendkívüli módon elégedett vagyok az elvégzett munkákkal, hogy az ablakok minőségéről már ne is beszéljek! A hangszigetelésük szuper, és ami azóta bebizonyosodott, a hőszigetelés sem elhanyagolható! Az ablakokra 7 év garancia van, lehet őket nyúzni. Nagy vállalkozás volt, de úgy gondolom, hosszútávon megéri majd!!!

Vencel négykézlábra áll

Hát igen ... ennyit a neurológiáról, még akkor is, ha látok bizonyos igazságot a kérdésben (meg a lelkiismeretem úgyse hagy addig, amíg a végére nem járok a dolgoknak). Bemegyek a szobájába, és azt veszem észre, hogy Vencim megemeli magát és egy másodpercnek talán csak a töredékrészéig, de négykézlább áll. Gyorsan le is tette a nagy popóját, és utána egy darabig nem is próbálgatta... hát ennyit a hipotóniáról. Még most lesz hat hónapos...

Ablakcsere

Hogy a nap ne legyen unalmas, délután átruccantunk Hódmezővásárhelyre. Nem ok nélkül, hoztunk Vencimnek a Müllerből babaitalt, magamnak meg csizmát néztünk a Deichmann-ban. Mindkét szempontból sikerrel jártunk, csak hogy ne menjenek zökkenőmentesen a dolgok, szerencsésen túlvállaltuk magunkat ismét. Az történt ugyanis, hogy anyáék közelgő házassági évfordulójukra hivatkozva úgy kértük az új ablakok elkészítését, hogy az okt. 9-11-i hétvégén be is szereltethessük. Meg is tették nekünk. Az asztalosunkkal abban állapodtunk meg, hogy ő áthozza az ablakokat  Szegedről, csak legyünk otthon. 6 körül indul Szegedről. Háromnegyed 6-kor csörög L mobilja, hogy most indult el Deszkről .. pfff... gyorsan kifizettük a csizmát és indulás haza. Persze nem értünk oda, apának kellett ismét helyt állnia. Lenn állt és őrizte az asztalost, meg az autóját, mire hazaértünk. Vili szomszéd segített felhozni az ablakokat. Kíváncsian vártam a másnapot...

Labor

Hát elérkezett ez a nap is. Még valamikor szeptemberben, amikor az ultrahangozással jártam az sztk-ba, akkor kértem időpontot. Több, mint egy hónap kellett, hogy bejuthassak. Na, előtte nap azért leellenőriztem a papírcetlit, amit kaptam, hogy biztos ez a nap e az, amikor menni kell. Reggel gyorsan összeszedtem magam, indulás. Hát időpont ide vagy oda, így is több mint egy órát kellett várni, mire sorra kerültem.

A laborozás oka mindösszesen annyi, hogy időről-időre szoktam ellenőriztetni a pajzsmirigyemet. Egyszer még valamikor a múltban vacakolt, aztán sikerült beállítani, de biztos, ami biztos. És mi let...? Alacsony TSH szint. Persze mindjárt bújom a netet oda-vissza, kiderítettem, hogy terhességben jelentkezhet ilyen érték. Meg is nyugodtam, meg nem is .. ha lesz egy nyugodt napom, utánanézek.

Persze a gyerkőcök ismét a Papával, hát kivel mással....

Találkozás Limarával

Valamelyik nap megpillantottam zöld újságunkban egy cikket, ami arról szólt, hogy ebben az évben az országos könyvtári hét alkalmából az idősekre gondoltak, lesz egy programsorozat. Ennek részeként mutatkozott be Limara, akinek én nagy tisztelője vagyok. Már előre "fentem a fogam", hogy végre személyesen is találkozhatunk. L-re bíztam a gyerkőcöket, én meg gyorsan összekaptam magam és átvágtattam a könyvtárba. Nem csalódtam, egy élmény volt. Természetesen hozott nagyon finom kenyereket, amivel nem tudtam betelni. Hoztam a fiúknak is belőle, nagyon ízlett nekik is. Limara, ezúton is gratulálok neked a finom kenyerekhez!

Modellkedés - sejtettem ... :-))

Így legyen ötösöm a lottón, mint ahogy ez a modellkedés dolog bejött. Az úgy volt, hogy természetesen mindenkit visszahívtak próbafotózásra. Na, ennél gyanúsabb már semmi se lehetett. Helyszín ugyanaz volt, időpont: szombat 12 óra. Már tetszett, ebédidő ugyebár, Marci ilyenkor szokott lefeküdni, szóval szívembe lopta magát a társaság. Mindegy, Vencust letettük a mamáéknál (még jó, hogy vannak) és elindultunk. Odaértünk gyorsan, be az ajtón, tömeg..  sejthettem volna, hogy nem fog pikkpakk menni. Aztán beigazolódott a sejtésem, kijött egy másik érintett és elmesélte, hogy természetesen a gyermeke modellnek tökéletesen alkalmas, mindössze egy portfoliót kell készíteni, aminek az ára potom 150 ezer forint. Ja, és ha még nem lenne elég, akkor a fotókkal neki kell munkát keresnie. Ezzel ki is fordultunk az ajtón ... Így maradt le Marci a modellkarrierről - egyelőre. :-)

Modellkedés

Egyik nap megállítottak bennőnket az utcán, egy modellügynökség, amely gyerekeket is foglalkoztat, új arcokat keres. Mit szólnánk, ha Marci elmenne egy casting-ra. Hát - tudom, én erősködtem rajta - elvittem. Kettős érzésem volt, míg oda nem értünk, büszke voltam magamra, az ajtónál viszont azt éreztem, bohócot csinálok a gyerekemből. Mindegy, abban biztos voltam, hogy kíváncsi vagyok, más is szépnek tartja-e őt, nem csak én. Nagy dolog nem történt ott, megkukkantották és mondták, majd szólnak a második fordulóról. L rákérdezett, hogy mindenkit visszahívnak? Hát igen... na, kezdtem erősen szkeptikus lenni, de a történetnek nincs még vége. Tegnap telefonálnak újra, hogy magas pontszámot ért el, menjük próbafotózásra. KÍVÁNCSIAN VÁROM ....

"Ba-ba"

Ma megtörtént! Már ezerszer, vagy többezerszer fordultam kis arcához, és mondogattam neki sokszor, hogy baba-baba. Ma meg hetykén, lazán, csak úgy hasrafordításból kinyögte nekem, hogy "ba-ba"! 5 hónapos múlt alig. Hihetetlen!! A bátyja is pontosan ilyen volt, 5 hónapos korában ejtette ki az első szavakat, szótöredékeket, és tessék: a tesó ebben már biztosan követi. Egyébként először azt hittem, álmodtam az egészet, de nem lehet, biztosan nem lehet!!! Nem kell mondjam, picit megkönnyeztem, hiszen még ma volt, hogy mennyit izgultam érte, maholnap meg lábára áll és elindul a nagyvilágba ...